Cselekmény: A Barbie-babák Barbielanden élik minden nap tökéletes életüket, köztük Sztereotipikus Barbie (Margot Robbie). Nőuralom van, a férfiak - köztük a Sztereotipikus Barbie után sóvárgó Tengerparti Ken (Ryan Gosling) - csak annak élnek, hogy a kulturális, tudományos és politikai életet irányító nők minimális figyelmükkel igazolják létüket. Szóval a Barbie-k boldogan élik mindennapjaikat abban a hitben, hogy a való világot is megváltották feminista szellemiségükkel. Egy buli közepén Sztereotipikus Barbie eszébe jut a halál és narancsbőre lesz. Furcsa Barbie - akivel túl durván játszottak - rámutat, hogy ennek oka az lehet, hogy a való világban a vele játszó kislánnyal baj van. Főhősünk útnak indul hát, titokban Ken is csatlakozik hozzá. A valóságban Ken kellemes megrökönyödéssel ismeri fel, hogy férfiuralom van, és hogy ez mennyire jó. Barbie megtalálja a vele játszó kislányt, ám Sasha (Ariana Greenblatt) már kamasz és elküldi melegebb éghajlatra, hiszen Barbie hitével ellentétben neki a tökéletes testű baba csak a nők torz testképéért felel. Amikor megtudja a Mattel vezetősége, hogy a játékuk kiszabadult a valóságba, nyomába erednek bedobozolni...

Téma: Bár látszólag a feminizmus a témája, de sokkal inkább a női léttel és azon túlmutatva az emberi léttel foglalkozik, melynek során Barbie az aktív, cselekvő ember szerepét választja.

Tartalom: A tökéletesen feminista Barbielanddel nyitunk, de a narrátor megjegyzi, hogy a Barbie-k abban a tévhitben élnek, hogy az ő feministának szánt létük megváltoztatta a valós világot is. És máris ezen a ponton beszéljünk Kenről, akiről azt gondolná az ember, hogy ő egy szerelmes férfi a tökéletes Barbielanden. Csakhogy ő nem ez, hanem gyakorlatilag egy nő, aki létének Barbie figyelme ad értelmet, és a férfiak itt másodrendűek. Barbie egy nap addig ismeretlen érzésekkel találkozik, és innentől próbálok úgy fogalmazni, hogy ne legyek spoileres. Barbie megtapasztalja, hogy a valóságban a feminizmus egyáltalán nem diadalmaskodott, illetve kapunk egy fejmosást is arról, hogy nőként egymásnak ellentmondó szerepeknek kell megfelelünk - nekem ez nem jött át különösebben, de a nők lehet, hogy magukra ismernek. De ez a szál kb. ennyiben is marad, ha nem számítjuk az időnkénti feminista kiszólásokat. Ami fontosabb, hogy közben megérti, mi a különbség egy elképzelt baba és egy valós ember között és hogy nem egy szerepben vagy párkapcsolatban kell megtalálnunk magunkat. De még ennél is tovább megy, mert nem csupán arra eszmél rá, hogy az emberi lét többdimenziós annak minden jó és rossz oldalával együtt, hanem még azt is belátja, hogy formálni akarja a világot. Annyiban mondjuk mindez problémás, hogy ezek a nagy felismerések inkább Barbie szájából jönnek és nem a film vezeti rá a nézőt, de ne legyünk telhetetlenek. Főleg, mert elkezdünk gondolkozni rajta, akkor belevihet minket egy spirálba, a babavilág és az emberi világ ugyanis folyamatosan párhuzamos, felcserélhetőek, egymásba torkollnak és egymás fordítottjai is egyszerre, és ezen baromi mókás elfilózgatni. A sztori és a többi karakter nem érdemel több szót. Szeretik még a fogyasztói társadalom kritikusaként is emlegetni, de az is csak néhány vicces kiszólásban érhető tetten. Nem vagyok benne biztos, hogy a film elsősorban vígjáték lenne, de van humor bőven, aminek alapja jellemzően a két világ keveredéséből adódik.

Forma: Pont olyan, amilyennek elképzeljük, és ez így van jól. Barbielanden minden rózsaszín és műanyag kellék, beleértve a karakterek személyiségeit is, amit jól hoznak a színészek, de ez gátja is annak, hogy nagyot alakítsanak. Van viszont egy tökéletesen őszinte pillanata a filmnek, amikor Kenék együtt éneklik a dalukat; ott látszik, hogy tényleg élvezik az előadást és nem színészkednek. Hál'istennek az animáció minimális. Rengeteg a vizuális geg a verbális humor mellett, fakadjon az a díszletből, a kosztümből vagy akár csetlés-botlásokból. A vágás, kamerakezelés, fények nem játszanak fontosabb szerepet. Sok viszont a zene, ismert és új popslágerek, ebből nem lesz nehéz musical csinálni. Megnyerték hozzá a legnagyobb mai sztárokat Billie Eilish-tól Dua Lipán át Lizzoig, és szerencsére a zene is szerves része a történetnek. A zenéhez koreográfia is jár, ami érdektelen volt a sokak szerint csúcspontnak számító Ken-betétdalig, aminek mondjuk szintén nem olyan fantasztikus a koreográfiája önmagában, de a díszlettel együtt teljesen Ének az esőben (1952) fílingje volt.

Élmény: Amikor láttam, hogy a rendező Gerwig, akkor lehetett tudni, hogy ez egy okos film lesz, de a köszönet elsőként a Mattelnek jár, aki engedte, hogy egy kislány-játékból felnőtt filmet csináljanak, amelyben nem keveset cseszegetik őket is. De ja, egy nagyon jó alapkoncepciójú és nagyon jól megírt történet tökéletes kivitelezéssel, csak önmaga adja a korlátait, amitől nem válhat naggyá. Lesz-e vajon akkora klasszikus, mint mondjuk a Vissza a jövőbe? (1985) Mindenesetre én most akarok egy Barbie-t.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Margot Robbie (A Wall Street farkasa)
  • Sharon Rooney (A felszín alatt)
  • Ryan Gosling (Kaliforniai álom)
  • Ariana Greenblatt (Bosszúállók)
  • Helen Mirren (A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője)
  • Ray Fearon (Harry Potter)
  • Rob Brydon (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Haláli hullák hajnala)
• Ann Roth (a szép néni) veterán jelmeztervező, olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint az Éjféli cowboy vagy a Kilenctől ötig.
• Ryan Piers Williams és America Ferrera a valósgban is egy pár
• A Mattelt 1945-ben alapította egy Matt keresztnevű üzletember és a műanyag bútorokban utazó Handler-házaspár, Ruth (1916-2002) és Elliott (Matt+Elliot = MattEl), miután a termékeik iránt csökkenni kezdett a kereslet és meglepően sikeresek lettek játékgyártásban. Ahogy a filmben is szerepel, a kislányok ekkor játékcsecsemőkkel játszhattak vagy papírból készítettek női babákat. Ez és egy európai minta adta az ötletet az 1959-ben megjelent Barbie-hoz, ami azonnal siker lett. Kapott hamarosan egy párt is maga mellé, Kent - mindkettőjüket Handlerék gyerekeiről nevezték el. Csak hogy érezzük, mekkora a film: a cég nyeresége tavaly 200 millió volt, ez a film egymilliárdot hozott...