Tartalom:

Solomon és családja középosztálybeli feketék az Egyesült Államok északi részén a 19. század közepén, még a polgárháború előtt. Szabadok, megbecsültek, műveltek, Solomon ráadásul hegedűművész. Egy alkalommal, amíg otthonától távol zenél, alkalmi munkaadói elkábítják és elrabolják, hogy eladják rabszolgának délen. Egy jóindulatú lelkész és ültetvényes veszi meg először, csakhogy Solomon nem fogadja meg egy rabszolgatársa tanácsát, hogy hallgasson műveltségéről, így lassan elmérgesedik a viszony közte és az egyik féltékeny vigyázó (Paul Dano) között. A tulaj tudja, hogy nem védheti meg Solomont tőle, ezért inkább továbbadja a nála sokkal kegyetlenebb Epps-nek, aki módszeresen veri rabszolgáit, legügyesebb gyapotszedő rabszolganőjét, Patseyt pedig rendszeresen megerőszakolja, amiért a lány kénytelen elviselni a féltékeny feleség bosszúit is. Szökésről álmodni sem mer, egyetlen esélye kapcsolatba lépni valahogy messzi ismerőseivel, mielőtt teljesen felőrlődne embersége a túlélésért folytatott megalázkodásokban...

A cím alapján nem kell nagy meglepetésekre számítani, a történet témája tizenkét évnyi rabszolgaság, azaz az az állapot, amikor nem rendelkezhetsz a saját életed felett és szinte bármit megtehetnek veled. Az egyik kulcsmondat az életben maradás és a túlélés közti különbségre világít rá, avagy élet-e, ha minden elképzelhető nyomorúságot át kell élni vég nélkül? Erre több kiutat javasolnak: halál, vallás és a szabadulás. Emellett persze kapunk egy korképet is a korabeli rabszolgatartó ültetvények életéről.

Megvalósítás:

Hogy ne legyenek kétségeink a kimenetel felől, a film azzal indít, ahogy Solomon már rabszolgaként visszatekint felhőtlen életére, amelyet boldogan él családjával a kisvárosa megbecsült tagjaként, majd hirtelen rémálomba fordul, a jól fizető munkának induló vállalkozásból váratlanul megbilincselt emberként ébred egy reggel, és addig verik, amíg ellenáll és el nem fogadja, hogy nem a maga ura. Itt még összefogna egy aktív ellenállás formájában társaival, de látják hogy esélytelen. A következő lépcsőfokban az első tulajdonosánál még fel meri vállalni műveltebb énjét, de ez csak bajt hoz rá és ekkor már elvész belőle és a többiekből is az összefogás iránti vágy. A végső állapot a második világháborús haláltáborok világát idézi, hiszen nemcsak a verések rendszerszerűek, de pl. arra is kényszerítik őket, hogy mulatságot imitálva táncoljanak. Itt törik meg igazán Solomon, jelképesen a hegedűjét is összetöri és a levelét is elégeti, amit el akart juttatni barátainak. A szabadulást végül a felvilágosult gondolkodást jelentő északi ács (Brad Pitt) hozza el, majd az ő révén a jog. A siker mégsem teljes, hiszen Solomon éppúgy, a többieket figyelmen kívül hagyva hagyja el az ültetvényt, mint korábban egy társa, és később hiába pereskedik, nem sikerül elítélni a tetteseket. Ugyanakkor az ügy elkötelezettjévé válik, szónokol és segíti a földalatti ellenállást a polgárháborúban. Több kritikával egyetértésben azonban hiába Solomon a főszereplő, vele nem sok minden történik, viszont sok mellékszereplő révén sokkal jobban feltárul előttünk a kor akár párbeszédek nélkül is: egy boltba még Északon betévedő rabszolga, aki csodálkozva nézi az akkor még szabad Solomont, az adás-vétel, a lecsúszott vigyázó... stb. Ilyen volt a szerintem legerősebb jelenet is, ahol Solomont büntetésből úgy akasztották fel, hogy csak a lábujjhegye érjen le, de a gazdája tulajdonát védő vigyázó csak arra ügyelt, hogy ebbe ne haljon bele a rabszolga. Eközben a háttérben a többiek dolgoztak, mintha mi sem történt volna.

Az említett akasztásos jelenet vizuálisan is tök élvezhető volt, messziről, statikusan mutatták, ahogy Solomon kapálózva lóg, miközben a többiek ezt megszokott élményként közömbösen kezelik és rá se hederítenek. Hasonlóan kifejező jelenet volt meggyújtott levél, amit hosszan mutattak, egészen amíg az utolsó parázs ki nem aludt. Nagy gondot fordítottak egyébként a hitelességre, a jelmeztervező még arra is odafigyelt, hogy a színek a talaj színéhez illően legyenek kialakítva, bár szerintem ez nem osztott-szorzott a végeredményen. Valós helyszíneken forgattak, a természetet pedig gyakran hosszan mutatták, mintha Malick természetábrázolását szerették volna létrehozni, de sikertelenül, nem éreztem plusz töltetet a növényzetben. A színészeket sokan dícsérték, és valóban, a kisebb szerepekre is olyan elismert nevek kerültek, mint Cumberbatch, Dano vagy Giamatti, a Patseyt alakítő színésznő pedig el is nyerte a legjobb női mellékszereplő díját, jogosan. Zene nem volt sok, de a rabszolgadalok modernek és hangulatosak voltak (ebből látszik, mekkora hatása volt a pop zenére, ma is simán hallgathatóak).

Élmény:

Mielőtt valaki kételkedne, a zene autentikus. És eddig nem említettem, de megtörtént esetről beszélünk, Solomon létező személy volt, története igazi (leszámítva a kisebb művészi szabadságból fakadókat). Pedig én is kételkedtem, hiszen eleve értelmetlennek tűnt egy sok pénzt hozó muzsikust gyapotszedőnek eladni, de aztán utánaolvastam, és kiderült, hogy a rabszolgák importját ekkora betiltották és gyakoriak voltak a hasonló emberrablások. Ez volt a legnagyobb bajom. Hiába hiteles, ha nem adja meg a hitelesség érzetét. Ha történelmi film akart lenni, akkor szerencsésebb lett volna kiterjedtebben bemutatni a rabszolgák életét, ha pedig magának a rabszolgaságnak a szörnyűségét akarta volna bemutatni, akkor szerintem a mai nézőnek nem egy nehezen átélhető 19. századi példával kéne szembesülni, hanem a mai modern rabszolgasággal. Szóval nem tudtam átérezni Solomon szenvedéseit, távolinak tűnt az egész. Voltak erős jelenetei, de összességében nem nyűgözött le a film.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Paul Dano (Vérző olaj), Paul Giamatti (Ryan közlegény megmentése, Kerülőutak), Brad Pitt (Thelma és Louise, Hetedik, Harcosok klubja), Bill Camp (A szerencse forgandó)
- Patseyről keveset tudni, de valószínűleg 18030 körül született, 1843-ban került Epps-hez és 1863-ban már szabad volt.
- Solomon Northupot (1808-1863) 1841-ben rabolták és adták el, 1853-ban szabadult ki. Még ebben az évben megírta emlékiratait, amely északon bestseller lett.
- Az Egyesült Államokba viszonylag kevés rabszolga érkezett, számuk összesen 350 ezer volt, ám az ő utódaik is rabszolgának születtek, így az 1865-ös felszabadításukra már négymillióan voltak. Egy drága rabszolga 1841-ben mai értékben mérve durván 10 millió forint lehetett.
- Természetesen megtalálták a módját, hogy a polgárháború után is gyakorlatilag rabszolgamunkát alkalmazzanak: mindenféle ürüggyel letartóztatták és lecsukták az egykori rabszolgákat, majd közmunka címen ellátás fejében újra ültetvényeken dolgozhattak, és ez a rendszer még a huszadik század közepén is működött.
- Az 1940-es években kormányzati céllal beszélgetéseket rögzítettek egykori rabszolgákkal, szerencsére volt még, aki élt. Itt pl. egy 101 éves férfi mesél emlékeiről, ha valakit érdekel.

Következik: Spotlight