Artúr filmélményei

Spotlight (2015)

2017. január 08. 22:30 - Liberális Artúr

 

 

Rendezte: McCarthy, Tom
Műfaj:
dráma, életrajzi
Főbb szereplők:
Mark Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams, Liev Schreiber, John Slattery, Brian d'Arcy James

Megjelenés: 2015, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 8,1 pont
Előzetes: https://youtu.be/EwdCIpbTN5g
Ajánlott írás: -
Mikor látható: http://port.hu/adatlap/film/mozi/spotlight-egy-nyomozas-reszletei-spotlight/movie-167572

Tartalom:

A Spotlight a tekintélyes újság, a Boston Globe oknyomozó csapatának neve. 2001-ben új főszerkesztő érkezik az ország messzi pontjáról, hogy külső emberként más rálátásával segíthesse a példányszámeladást. Első értekezletén máris szemet szúr neki egy cikk egy bíborosról, aki segített eltussolni az ügyét az egyik gyermekmolesztáló papjának. Bostonban nagyon erős katolikus közösség van, az egyház az élet minden területén befolyásos, ezért a Spotlight csapata korábban nem is nagyon próbálkozott az ügy felderítésével. Az új főszerkesző azonban most erre kéri őket, mert nagy sztorinak látja az ügyet. A csapat nyomozni kezd, és kiderül, hogy amit egyetlen esetnek gondolnak, az valójában jóval több papot érint, amit az egyház szisztematikusan elrendezett titokban, és amiről mindenki tud, mégsem történt semmi...

A történet olyan, mint Az elnök embereinek újraforgatott változata, a téma pedig ezúttal a katolikus egyház gyermekmolesztálási ügyei, pontosabban azok eltussolása. Egy iciri-picivel az oknyomozás bemutatásán tovább bír mutatni és felveti a kérdést, hogy miért hallgatott erről mindenki, beleértve az újságírókat is. Ezt többször felvetették, de sosem válaszolták meg vagy mélyültek el benne.

Megvalósítás:

A történet úgy van felépítve, hogy az információkat az újságírókkal együtt ismerjük meg, és persze hogy izgalmas legyen, mindig jön egy nem várt vagy nem várt horderejű is. Nem olyan pörgős, mint Az elnök emberi, viszont kezdetben jobban megformált karakterekkel dolgozik, akiknek kezdetben jobban belelátunk az életébe. Nagyon persze nem, ahogy az újságírók magánéletéről, személyiségéről sem tudunk meg sokat egy-egy jellemvonáson kívül. Üdítő, hogy volt benne pár komikus elem is, főleg a mindenről tudó újságíró képében, de minden színesítő elem kb. a film felénél eltűnt, és csak azt hajtogatták, hogy egyénileg többen is jelezték a problémákat, de senki sem foglalkozott velük érdemben idáig.

Őszintén szólva nem igazán értem a mozis létjogosultságát ennek a műfajnak, minden látványelemet nélkülöznek az ilyen filmek, és itt még a gyors ritmusú vágásokkal sem adták vissza a kapkodást, feszültségkeltő zene sincs, de a titkok megismerése izgalmas így is. A leglátványosabb elem a lakóházak fölé magasodó templomok fenyegető ereje, de igazából az egyházat sem ábrázolják igazán negatívan. A színészek biztos igyekeztek hitelesen megformálni karaktereiket, hiszen mind életszerűen visszafogottak, normálisan hétköznapian viselkednek, nincsenek nagy, teátrális érzelmek - ugyanakkor még nem elég életszerűek, érződik rajtuk a tökéletesség, nincsen őzés vagy elharapott, rosszul kiejtett szavak.. stb.

Élmény:

Sok újat nem tudok hozzáfűzni a filmhez, ugyanaz elmondható róla, mint Az elnök embereiről: izgalmas a története ellenére is, de nem látványos egyáltalán. Egy fokkal fejlettebb híres elődjénél, emberibbek a szereplői, de továbbra sem tartom moziba valónak az efféle filmeket.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Mark Ruffalo (Egy makulátlan elme örök ragyogása), Michael Keaton (Batman, Toy Story 3), Billy Crudup (Majdnem híres), Paul Guilfoyle (Szigorúan bizalmas)
- Geoghant végül letartóztatták és elítéltek, a börtönben viszont rövidesen meggyilkolta cellatársa.
- A cikkek nyomán öt további bostoni papot ítéltek él, és az ügy országos, majd világszintű botránnyá nőtt.
- A filmben elhangzó számok valósak, valóban a papok 6%-a molesztál gyerekeket, azonban ez a szám nem tér el a civilek arányától, vagyis nem a papi életforma okozza a jelenséget.

Következik: Long Men Ke Zhan

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr3612698519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Savanyú 2017.01.10. 21:34:15

1 éve láttam a filmet. Emlékszem nagyon tetszett, bár mindig is bejöttek az ilyen újságírós sztorik. Tényleg nem egy túl látványos film, de azért van bőven nézni való; ahogy felkeresik az áldozatokat, meg lehet figyelni, hogy mindegyiknek mennyire elromlott az élete. Egyre emlékszem nagyon, ahogy egy pasasnak tele van szurkálva a keze, mert heroinfüggő. Egy szó sem esik róla a filmben, csak mutatják, és szerintem pont ezért való moziba.

Életunt Cápa 2017.01.11. 08:20:05

@Savanyú: Ja ja, az a szereplő később is visszatér, ahogy megnyúzott arccal hintáztatja a agyerekét egy templom árnyékában. Ezek jó és beszédes képek voltak. Vagy ott volt a fiatal ügyvéd, akiről kiderült, hogy korántsem akkora pöcs, mint végig gondoltuk. Erre utaltam is, hogy a mellékkarakterek nem voltak rosszak, volt némi súlyuk.

Nekem a legfőbb pozitívuma az volt, hogy végigizgultam :)

Savanyú 2017.01.11. 21:39:55

@Életunt Cápa: Igen, arra emlékszem hogy nagyon izgultam rajta. Örültem egyébként, hogy nyert Oscart:D
süti beállítások módosítása