Tartalom:

Jefnek, a bérgyilkosnak (Alain Delon) nincs magánélete, a munkájának rendeli alá napjait. Lakásából kilépve előbb hidegvérrel ellop egy autót, elviszi egy szakmabelihez átrendszámoztatni, felvesz egy fegyvert, meglátogat egy szintén szakmabeli hölgyet, Jane-t (Nathalie Delon), hogy előre egyeztesse vele alibijét mint szerető, majd egy pókerező társaságot ugyanezzel a céllal. Amikor eljön az idő, egy bárba megy, lelövi a tulajt. Ahogy kilép a szobából, épp szembe jön vele a bárzongorista nő, Valerie, és ahogy sietősen távozik, többen felfigyelnek rá. A rendőrség egy tapasztalt nyomozó (Francois Perier) vezetésével azonnal begyűjti a lehetséges gyanúsítottakat, beleértve Jefet, és bár többen felismerni vélik, nem biztosak benne vagy nem ismerik fel. Különösen a szintén beidézett Valerie állítja határozottan, hogy nem ő az, és miután az alibije is szilárd, a rendőrség kénytelen elengedni, de szemmel tartják, sejtvén hogy ő a tettes. Jef elmegy a megbízója pénzéért, ám fizetség helyett rálőnek. Csak kicsit sebesül meg, de most már a rendőrség és a titokzatos megbízó is a nyomában van...

Az Árnyékhadsereg és A vörös kör mellett ennél a Melville-filmnél sem érzek konkrét üzenetet, a témája egy újabb különleges szakma hétköznapjai, rutinszerű menete. A cím alapján egy életvitelszerűen űzött hivatását gyakorló embert láthatunk, aki igyekszik ezt a maga erkölcsei szerint végezni, mint egy szamuráj. Szakmai, vagyis inkább betyárbecsülettel.

Megvalósítás:

A filmet a már szokásos Melville-féle kamuidézettel nyitják, ezúttal a busidóba hazudja bele, hogy "Nincs nagyobb magány, mint a szamurájé. Talán csak a tigrisé a dzsungelben." Ehhez mérten végig egyedül látjuk Jefet cselekedni, kapcsolatai kizárólag szakmai jellegűek, még ha társai ennél többet is éreznek. Ugyanakkor nem ő az egyetlen, az alvilági megbízója szintén szakmai okokból tenné el láb alól, és természetesen a rendőrség sem érzelmi alapon üldözi. Két részre osztanám a történetet: az elsőben Jef a megbízást tökéletes hidegvérrel, profiként végzi, a második felében azonban személyes indíttatása miatt ugyanazokat a műveleteket már egyáltalán nem végzi elővigyázatosan. A történet egy pontján paradox helyzetbe kerül, amit most nem spoilerezek el, de a lényeg hogy választania kell melyik elvét adja fel, amit végül önfeláldozóan sikerül feloldania, ezzel pedig felmagasztalódik.

A párbeszéd kevés, a tettek beszélnek, bár nem kell nagy akciózásra számítani - ahogy említettem, a hétköznapi valójában láthatunk egy munkát látványos körítés nélkül. Ennek megfelelően Alain Delon visszafogottan játszik, Melville állítólag kifejezetten rá írta a filmet. A képi világ ugyanilyen, ahogy két másik filmjében is: fakó színvilág, kopottas környezet, semmi látványos. Egy ponton mégis van egy nagyon feltűnően megoldás: a film legelején a kamera pulzálni kezd, szinte megbontja a síkot, és fogalmam sincs, hogy miért. Mintha valaminek a kezdetét akarná jelezni.

Élmény:

Ha esetleg ismerős a hivatása erkölcsei szerint élő bérgyilkos története, az nem véletlen: Melville műfajt teremtett filmjével, aminek később olyan utánzói akadtak, mint a Leon a profi. Gyakorlatilag ugyanolyannak láttam mint a többi filmjét, csak más tevékenységgel a középpontjában. Nem volt unalmas, de nem is ragadott magával igazán.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Alain Delon (Rocco és fivérei, A napfogyatkozás, A párduc, A vörös kör), Francois Perier (A vörös kör), Nathalie Delon (Árnyékhadsereg)
- Alain Delon és Nathalie Delon ekkor házasok voltak
- Eredetileg Jef mosolyával ért volna véget film, de amikor kiderült, hogy Alain Delont ezt már eljátszotta máshol, Melville dühösen lemondott róla.

Következik: Cabiria éjszakái