Tartalom:

Moss vietnámi veteránként vadászgat nem messze a mexikói határtól, amikor belefut egy bandaháborúba, vagyis annak végébe, hiszen már csak szétlőtt embereket és autókat talál, na megy egy nagy adag kábítószert és kétmillió dollárt. Egy haldoklót talál, de előbb hazaviszi és elrejti a pénzt, mielőtt visszamenne segíteni. Addigra azonban már megérkeznek az egyik banda tagjai és üldözőbe veszik Moss-t. Előlük még sikerül meglépnie, valaki azonban ráküldi Chigurh-t, a bérgyilkost, aki hobbiból is sorozatgyilkol, még megbízóival is végez, hogy ne maradjon nyoma. A kiöregedett helyi seriff, Bell szintén igyekszik mielőbb megtalálni Moss-t, hogy segítsen rajta. Moss méltó ellenfele Chigurh-nak, kiszúrja a pénz közé rejtett nyomkövetőt, de addigra a bérgyilkos rátalál és tűzharcba kezdenek...

A történet elvileg egy pesszimista feljajdulás a kegyetlen, változó világ miatt, miközben megkérdőjelezi az egyéni döntések jelentőségét is. Az utóbbi téma abban nyilvánul meg, ahogy több minden esetleges történik vagy épp a tervezettel ellentétesen, míg az előbbi téma a bűnözés egyre nagyobb mértékben jelenik meg.

Megvalósítás:

Ezt sajnos nagyon nehéz megállapítani a kor ismerete nélkül, állítólag ugyanis a történet időpontja, az 1980-as évek eleje jelentette a határmenti drogbandák ténykedéséből adódó erőszakhullám megindulását. Ennek az ismeretnek a hiányában mindössze Bell seriff karakterére hagyatkozhatunk, aki nehezen viseli a durvább bűneseteket, és amikor rádöbben, hogy régen se volt máshogy, inkább visszavonul, hogy ne kelljen szembesülnie vele. Chigurh az ellenpólus, a feketébe öltözött halál, aki szinte válogatás nélkül öl, ám gyakorlatilag ő is elbukik a film végére Moss feleségének (Kelly MacDonald) erkölcsi győzelmének súlyától, illetve egy erőltetett véletlen révén. Kettejük között átmenet némileg Moss, akinek kapzsisága romba dönt ugyan néhány egyént, de inkább csak abban mérvadó, hogy kiket öl meg Chigurh, nem pedig a gyilkosságokban. Chigurh karaktere az, aki ezt a sors-témát folytonosan forszírozza a pénzfeldobásaival, a kiszámíthatatlan, ugyanakkor kérlelhetetlen gyilkosságaival. Rengeteg a mellékszereplő, többségük vén, ezzel is utalva az idő múlására. Ezen a ponton érdemes kicsit elidőzni a címnél, ami egy Yeats-versre utal, amely az öregkor nehézségeivel foglalkozik. Ez a harmadik nyom az időpont és Bells (na meg talán a western műfaj) mellett, hogy egy átmeneti kort látunk. Ugyanakkor nekem mindez eléggé esetlegesnek tűnt, nem volt eléggé kihangsúlyozva, a történet számomra sokkal inkább a hangulatának és sok-sok feszültségkeltő jelenetének köszönhette erejét, mint pl. amikor Chigurh szándékosan beleköt egy benzinkutasba, mint a Nagymenőkben Tommy a híres jelentében. (ja, és mindenki azt mondja, hogy ez mennyivel komorabb Coenék bármelyik filmjénél, miközben ebben volt a messze legviccesebb jelenet, ahol az ügyintéző nő egy tapasztalt magyar állami ügyfélszolgálatos magabiztosságával hajtja el a megszégyenített Chigurh-t.)

A feszültségkeltés egyik legfontosabb eleme a csend volt, amit hál'istennek átemeltek a westernekből: a karakterek nem beszélnek sokat, azt is röviden, tömören, zene pedig szinte nincs. Képileg a kezdetek a westerneket idézik a hatalmas pusztaságokkal, de nem sokkal később már városiasabb helyre költözik a cselekmény. Szívesen alkalmazott "technika" a sejtetés, azaz miután megismerjük a karakterek szokásait, már nem kell látnunk mit tesznek, elég rájuk utalni (pl. Chigurh amikor kilép Moss feleségének házából és megnézi csizmája talpát, akkor már egyértelmű, hogy mi történt és hogy miért nézi meg).

Élmény:

Érdekesen megosztó  a film: a túlnyomó többség imádta, egy kis tábor viszont kifejezetten utálta, és azt hiszem értem miért: kevés a kapaszkodó és azok sincsenek kihangsúlyozva, ezek hiányában pedig ha valakit nem kap el a hangulata, akkor valóban vontatottnak tűnhet. Annak ellenére, hogy a világ egy borzalmas hely, én mégsem tudom osztani a film pesszimizmusát (nem is könnyű a kényelmes EU-ból), talán Moss felesége miatt, talán mert az ezt megtestesítő Bells kevésbé volt a középpontban. Szóval nekem a film nem volt se nyomasztó, se túlságosan komor, mintha nem akarta volna magát elkötelezni mondanivalója mellett. Képei illettek hozzá és hatásosak voltak, de nem látványosak. Egyes jelenetei emlékezetesek lesznek, de nem nyűgözött le.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Kelly MacDonald (Trainspotting), Woody Harrelson (Az őrület határán), Garret Dillahunt (12 év rabszolgaság), Beth Grant (Esőember, Donnie Darko), Stephen Root (Némó nyomában)

Következik: A svindler