Tartalom:

Lulu egy milliomos lapkiadó, a középkorú Dr. Schon kitartottja, aki ezúttal azért keresi fel szeretőjét, hogy szakítson vele: elvenni készül ugyanis egy politikus lányát. Eközben feltűnik Lulu első futtatója, akire apjaként tekint, és egy Rodrigo nevű erőművész, aki közös számot szeretne a lánnyal. Azonban nem így történik, hanem Dr Schon fiának, Alwának a revüműsorában találnak munkát. Az előadáson megjelenik Dr Schon a jövendőbelijével, amire Lulu kiveri hisztit, hogy ő márpedig nem fog annak a nőnek táncolni. Kétségbeesésükben a szervezők felkérik a tiszteletreméltó személyt, hogy bírja a lányt jobb belátásra, aminek csak az lesz a vége, hogy Lulu a színfalak mögött újfent elcsábítja őt. Csakhogy ennek szemtanúja lesz a jegyes, így nincs mit tenni: Dr. Schon Lulut veszi el. Lulu azonban az esküvőn se hazudtolja meg önmagát és mindenkit magába szédít, beleértve Alwát is, így kétségbeesésében Dr. Schon fegyvert nyom Lulu kezébe, hogy legyen öngyilkos, máskülönben ő kezd embereket öldösni. A dulakodás közben elsül a fegyver és Dr. Schon meghal, Lulut pedig öt évre ítélik, de megszökik...

A történet témájához a megoldókulcs a cím: ahogy elhangzik a filmben is, a görög mitológiában Pandóra volt az első nő, akinek az istenek hatalmas csáberőt adtak, és egy szelencét is, amely minden rossz dolgot tartalmazott. Pandóra feladata az volt, hogy ő és leszármazottai megbüntessék a férfiakat, amiért azok tüzet kezdtek használni (ld. Prométheusz). Persze a szelence kinyílt, rászabadítva ezzel a gonoszt a világra. Mire visszazárta, már csak a remény maradt benne. A mi Pandóránk Lulu, aki természetes és felelőtlen vonzerejével levesz mindenkit a lábáról és pusztulásba is taszítja őket. A történet azonban karácsonyi ünnepséggel záródik, ezzel jelképezve a reményt.

Megvalósítás:

A történet nyolc, 15 perces felvonásokra oszlik, ezek jellemzően egy-egy helyszínt jelentenek, de jelentőségük csak az utolsó felvonásokban lesz, ahol egyre jobban lesüllyednek főszereplőink és ehhez mérten a környezetük is (előkelő apartmantól pincelakásig). A Lulura akaszkodó férfiakat (és nőket) hamar megismerjük az atyáskodó futtatójától a hősszerelmes Alwáig, és egyesével láthatjuk őket tönkremenni. A központi karakter természetesen Lulu, ennek ellenére az személyisége nem annyira összetett; egy kamasz szintjén megragadt, aki virágról virágra száll gondolkodás nélkül, egyedül a csábításhoz ért, de szerintem azt se tudatosan teszi. Ő tehát a tökéletes Pandóra, aki mindenkit megigéz öntudatlanul is, féltékenységbe, gyilkosságba, adósságokba taszítva csodálóit. Ez alól egyedül talán apja a kivétel, aki nem nőként szereti őt.

Mivel 1929-es német filmről beszélünk, sokat vártam a látványvilágtól, de keveset kaptam. Nyoma sincs az expresszionizmusnak, kivéve talán a londoni árnyékos-ködös utcákat. Meglepően sok viszont a finom pszichologizálás, apró utalásokkal igyekszik tudtunkra adni, mi játszódhat le egyes alanyaiban (pl. Lulu és Alwa tükrös jelenete). Ennek fő eszköze pedig a színészi játék, ami egyáltalán nem a némafilmek eltúlzott gesztusait alkalmazza, hanem teljesen modern színjátszást.

Élmény:

A történet azt hiszem önmagában nem elég érdekes és a látványvilága sem volt szemet kápráztató, ellenben Lulu valóban bájos karaktere betöltötte az egész filmet, ő adott plusz értéket az egészhez. bele azért nem szerettem, de érthető, miért vált ikonikus alakká bubifrizurás karaktere.

Érdekességek:

- Francis Lederer (Alwa) 2000-ben, 100 évesen hunyt el az egyik utolsó első világháborús veteránként.
- A Lulut alakító Louise Brooks-nak nem kellett a szomszédba menni ihletért, rendkívül kicsapongó életet élt ekkoriban folytonos bulizásaival, részegeskedéseivel, szabados szexuális életével. Állítólag még Greta Garbóval is volt viszonya, aktfotók is készültek róla.

Következik: Kincsvadászok