Tartalom:

Tenoch és Julio egyetem előtt álló, hormontúltengéses kamaszok, akik hűséget fogadtatnak a nyárra külföldre utazó barátnőikkel. Ez persze nem akadályozza meg őket, hogy azonnal ki ne kezdjenek egy rokon huszonéves feleségével, Luisával (Maribel Verdu), akit meghívnak egy kitalált, vidéki strandra. Szerencséjükre pár nappal később Luisa megtudja, hogy az épp másik városban lévő férje megcsalta, ezért felhívja a fiúkat, hogy áll-e még az alku. Gyorsan rögtönözve és a szexben bízva felveszik a nőt és elindulnak, maguk sem tudják pontosan hova. Julio és Tenoch barátsága azonban hamar próbára tétetik, amikor Luisa útközben egy motelben leszopja Tenochot, és ez féltékennyé teszi Juliot, aki bosszúból bevallja, hogy lefeküdt Tenoch barátnőjével...

Ezzel nem sokat mondtam el a filmről, ez nagyon csak a felszín. Alapvetően egy road movie-nak készült, amelyben a rendező szerette volna bemutatni a valódi Mexikót minél több szempontból, a szokásait, a mindennapi életét. Maga a történet is több Julio és Tenoch szexuális érésénél, mivel Luisának ez az utazás az élet értelmének kutatása.

Megvalósítás:

A történet az első jelenettel megalapozza a két fiú ösztönlény mivoltát azzal, hogy fáradhatatlan kefélőgépnek állítja be őket, és tulajdonképpen keveset változnak a film végéig. Fingani, inni, füvezni, ökörködni tudnak, mást nem nagyon, amíg ki nem derül hogy körbecsalták egymást, ezzel pedig összeomlik a kis világuk és összetettebb érzéseket kénytelenek megtapasztalni. Luisa mindkettőjükkel lefekszik, de mivel a szexuális kultúrájuk a nyulak szintjén mozog, finoman elkezdi rávezetni őket, hogy hogyan kell szerelmeskedni. Innen jön a cím is, hiszen a fiúk eddig csak egy gyors kielégülést kerestek a szexben, Julio még Tenoch anyját is elkapta... Luisa személyiségéről már több támpontunk van: először egy teszt kitöltése közben értjük meg, hogy eddig nem saját elvárásai szerint élt, illetve egy orvosi vizsgálatról is zaklatottan jön ki. Az út során kiderül, hogy első szerelme meghalt, a férje pedig olyan társaságba járatja, ami számára idegen. Igazán csak a film végén érthetjük meg, de nem spoilerezem el. Ami e szokásos fejlődéstörténetnél sokkal érdekesebbek, azok a rövidke életképek, amelyek mellett többnyire elhaladnak az autóval: egy illegális bevándorló halálos balesete, egy vallásos öltözetbe burkolt útdíj-szedés, egy urbanizáció áldozata és folytonos rendőri igazoltatások. Rendszeresen visszatérő motívum a víz, ami talán a lelkivilágukat hivatott tükrözni: az elején a fiúk csupán beleélveznek egy steril medencébe, később egy másikat megtisztítanak, mielőtt vallomásokat tennének, végül Luisa a tengernél marad, míg a fiúk hazautaznak.

A fentebb említett életképekért elsősorban egy narrátor felel; az ő érkezését mindig az jelzi, hogy elcsendesül a film minden zaja. Ekkor tudjuk, hogy az adott helyszínt vagy egyént, esetleg az elhangzottakat kommentálni fogja a jövő ismeretének birtokában, ezzel távlatokba helyezve, kicsit eljelentéktelenítve a fő cselekményt. A kéi világa a Dogme 95 mozgalmat idézően kézikamerás, zavaróan instabil. Hiányoznak a közeliek, a vágások gyakran elkésnek, így kicsit dokumentarista jelleget kap az egész. Elsősorban talán szexjelenetei révén vált ismertté a film, ezek ugyanis meglehetősen naturálisak, látszódnak a nemiszervek és kendőzetlenül beszélnek a szexről, de nem pornográf, hanem természetes, ami tök jó, mert a szexet általában esztétikusan vagy jelzésértékűen ábrázolják, de sosem természetesen.

Élmény:

Nem most látom először a filmet, és mégis. Annak idején Julioékhoz hasonló, állandóan kanos tiniként vártam hogy a szüleim lefeküdjenek aludni, hogy a tévét lehalkítva erotikus tartalmakat nézhessek. Így fordulhatott elő, hogy lenémítva láttam az egészet, semmit fel nem fogva belőle. Most, bő 15 évvel később továbbra is tök jónak találom a szexjeleneteket, de persze nem erről szól a film. A fő cselekményt laposnak éreztem, de az életképek jók voltak, csak kevés. 

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Maribel Verdu (A faun labirintusa)

Következik: A hóhér