Tartalom:

Mark az éjjel folyamatosan veszi kamerájával, ahogy leszólít egy utcalányt, majd a nő lakásán megöli, a felvételt pedig otthon nagy élvezettel nézi meg házi vetítőjében. Nappal filmforgatáson segédoperatőr, délután erotikus képeket készít (ami ekkor illegális volt még). A nagy házat, ahol lakik, többen bérlik, köztük az épp születésnapját ünneplő Helen is. Az alkalomból felvisz az amúgy visszahúzódó Marknak egy szelet tortát és sikerül beszélgetésre kényszerítenie. Hamar a vetítőterembe kerülnek, ahol Mark megmutatja a gyerekkorában róla készült felvételeket. Apja ugyanis, a neves kutató (maga Powell, a rendező) rögzítette mindennapjaikat, mintegy tesztalanyként használva Markot. Csakhogy nem elégedett meg ennyivel, fő területe ugyanis a félelem volt, ezért folyamatosan rémisztgette a gyereket. Mark később újra lecsap, ezúttal egy kolléganőjére (Moira Shearer). A rendőrség már látja, hogy sorozatgyilkossal állnak szemben, ezért nagy erőkkel kezdenek nyomozni...

Több filmre mondták már, hogy a filmnézésről szól (pl. Hátsó ablak), de személy szerint én itt sokkal jobban éreztem. Mark a filmhez szocializálva nő fel, filmes szemmel tekint mindenre, elsősorban önmagára, és mi is sok mindent az ő kameráján és személyiségén keresztül látunk. Apja nyomdokain haladva a félelmet keresi, ahogy a filmre beülő nézők is... de hogy mindezzel hogyan szembesít bennünket, azt nem árulhatom el ;)

Megvalósítás:

Nem cécózik a film, azonnal azzal nyit, ahogy a kameráján keresztül figyelve Mark felszed egy utcalányt és megöli, majd otthon mindezt kéjesen végignézi. Egyik munkahelye egy újságos, ahol pult alól erotikus képeket árulnak - ez ekkoriban még illegális, ami jól mutatja a korabeli brit (vagy bármelyik) társadalom képmutató hozzáállását. A képeket Mark készíti. Fő állása segédoperatőri, itt pedig egy kommersz filmen dolgoznak. Ezen kívül még ezernyi jele van a vizualitás, kezdve Helen vak, de mégis mindent "látó" anyjától az ablakon leselkedésig. Mark lényegét azonban egy házi felvételből ismerhetjük meg, amit nem is ő készített: kutató apja kísérleti nyúlként használta őt gyerekkorában és mindent igyekezett felvenni, de nem elégedett meg hétköznapi helyzetekkel, hanem szándékosan rémisztgette a gyereket, hogy valódi félelmet csaljon elő belőle. Sokatmondó, hogy az apa szerepét maga a rendező vállalta magára. Mivel ez volt a fő funkciója, Mark apja halála után is a valódi félelmet kereste, és megtalálta.  Egyedül Helen menthetné meg, aki a transzcendenst nem a félelemben, hanem absztrakt képekben keresi. Hogy nem sikerül, nem tudom, hogy csupán dramaturgiai fogás vagy ítélet: természetesen nem sikerül megmentenie Markot. A film stílusában a hentelős horrorok műfajába tartozik, a Pszichóval osztozik a megtisztelő műfajteremtő címben, ugyanis az első igazi slasher filmek csak az 1970-es évektől jelentek meg. A címről még röviden: az eredeti angol cím "Peeping Tom", a kukkoló szinonimája; ő a legenda szerint meglesett egy nemes hölgyet, ezért az égiek megvakították.

Egy ilyen film természetesen nem szűkölködhet vizuális finomságokban sem. A filmet végigkísérő motívum az, hogy a kamerán keresztül látjuk gyakran mi is az eseményeket. Időnként szerepet kap a megvilágítás, tök jó kis beállítások (pl. Mark tekintete a filmtekercs takarásában). A leghírhedtebb húzása azonban az volt, hogy a gyilkos szemszögébe ültette a nézőket, azonosulhatóvá téve ezzel számunkra. A zene minimális, de hatásos: néhány hamiskás zongoradallam kíséri az eseményeket, bár egy feszültséggel teli ponton csupán szívdobogást hallhatunk.

Élmény:

A korábban oly sikeres Powell-Pressburger páros az 1950-es évek végére úgy döntött, hogy külön utakon folytatják a teljesebb önkifejezés érdekében, és a Kamerales volt Powell egyik első önálló filmje. Nem tudom Pressburger volt-e felelős a korábbi filmek melegségéért, de ezúttal egy sötét, komorabb filmet kaptunk. A maga korában nagy vihart kavart azzal, hogy nem állt ki egyértelműen a gyilkos ellen (és még cici is villant benne), állítólag ez megpecsételte Powell sorsát. Mai szemmel már nem tűnik egyáltalán vészesnek, de teljesen korrekt mind tartalmilag, mind kivitelezésben, és abszolút nézhető most is. Sajnos magával ragadni nem tudott.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Moira Shearer (A piros cipellők), Miles Malleson (A 39 lépcsőfok, Nemes szívek, nemesi koronák), Esmond Knight (Canterbury mesék, Fekete nárcisz, A piros cipellők), Martin Miller (A harmadik ember)
- Még életben vannak: Shirley Anne Field (81), Cornelia Frances (76)

Következik: Piaf