Tartalom:

Oroszországban az első világháború vereségeket és éhezést hoz, ezért a nép felkel a cár ellen 1917 februárjában, aki így lemond és egy ideiglenes, demokratikus kormány alakul. Csakhogy nem történik érdemi változás, továbbra is éhezik a lkaosság, sok a tüntetés, amit a kormány lever. 1917 júliusában már a hadsereg főparancsnoka, Kornyilov is puccsot kísérel meg, sikertelenül. A kommunisták végül októberben határozzák el, hogy forradalmat robbantanak ki a kormány ellen...

Sok gondolkodnivalót nem kíván a történet, a Patyomkin páncéloshoz hasonló propagandafilmmel állunk szemben, ezúttal az 1917-es nagy októberi szocialista forradalomnak emléket állítva. A nép szenved az egyházzal szövetkező, gonosz cár alatt, a nép szenved a gonosz, burzsoá kormány alatt, egyedül a kommunizmus hoz megváltást, de az azonnal.

Megvalósítás:

Időrendben haladva mutatja be a történet az 1917-es év főbb eseményeit a februári forradalmtól Lenin hazatérésén és Kornyilov elbukott puccskísérletén át októberig. A világ teljesen fekete-fehér, aki nem kommunista, az gonosz, ez alól egyedül azok a kivételek, akikre ideológiailag szükség volt, mert a néphez tartoztak ők is, mint a kozákok vagy a női különítmény. A kommunisták idealizáltak, a többiek démonizáltak. Ennek legnevetségesebb példája, amikor a polgárkisasszonyok esernyőikkel döfködik halálra az ifjó kommunista zászlóvívőt (bár történtek ennél már furább dolgok is, simán lehet hogy valódi az eset). Ha nem démonizáltak, akkor egyéb módon megvetendők: lopnak, hatalomra vágynak, gyávák, behízelgőek. Ahogy a Patyomkin páncélosban, itt sincs individum, a főszereplő a tömeg, névtelen hősök, noha szerepel benne Lenin és kicsit Trockij is, aki viszont 1928-ra már kegyvesztett lett, ezért jelentős mennyiségű filmet vágtak ki miatta.

Rengeteg a jelképes kép, ilyen a már említett esernyős jelenet vagy amikor a egy munkáscsizma a kerítésen felfelé mászva rálép a cári jelképre. Persze a legfőbb technikai megoldást itt is a vágások jelentik, amelynek nemcsak ritmusa van, amivel a feszültséget diktálja, hanem a különböző vágóképek segítségével gondolatot is közöl. Ezek közül pl. kevésbé szofisztikált a miniszterelnök és egy páva váltott mutogatása vagy összehasonlítása Napóleonnal, királyabb megoldás pedig a vallás visszavezetése az ősi totemekre, ahogy a bonyolultabb jelképeket az egyre primitívebbekkel váltja fel. Ennél azonban már többet tud a film, a tömegeket pásztázó reflektorok már expresszionista hatásúak, és még dőlt szögek is szerepelnek, hogy Lenint jobb pózban mutassák be. Ráadásul elég grandiózus tömegjelenetek szerepelnek benne, a szentpétervári híd pedig önmagában is elég nagy, hogy felidézze a Türelmetlenség óriás díszleteit. Az 1960-as években új zenét kapott a film Sosztakovicstól, egyúttal a zene mellett környezeti hangokat is alákevertek (pl. tömegmoraj), ami szintén izgalmasabbá teszi a filmet.

Élmény:

A vágásokban rejlő lehetőségeket kimaxolták, sokkal inkább mint a Patyomkin páncélosban, de azért jobb lett volna, ha a többi látványelem is nagyobb szerepet kap. A legnagyobb baj azonban a történetmeséléssel volt, ami eléggé szét volt esve és nehezen követhető annak, aki nincs tisztában az 1917-es eseményekkel. No meg persze nem is lehet kellemes szájízzel végignézni az egyoldalú propagandát, főleg hogy tudjuk hogy az idealista elvekből a történelem egyik legrosszabb diktatúrája nőtte ki magát...

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Eduard Tissze (Patyomkin páncélos, Rettegett Iván)
- A filmben feltűnik harcos kommunistaként Nyikolaj Podvojszkij, aki ténylegesen is fontos szerepet játszott az 1917-es forradalomban.
- A történelmi hitelesség kedvéért illik elmondani, hogy maga az októberi forradalom a filmben és a kommunista megemlékezésekben erősen dramatizált és gyakorlatilag ellenállás nélkül döntötték meg a kormányt.
- Bár a hatalmat magukhoz ragadták, 1922-ig tartó polgárháború kezdődött számos résztvevővel politikai, társadalmi és etnikai alapon, amely sok millió civil áldozatot szedett. Nem segített ezen a mindegyik oldal által alkalmazott, szervezett terror sem, melynek során a vélt ellenségeket is kivégezték vagy bebörtönözték.
- Az 1917 februárjában lemondatott cárt 1918-ban végezték ki a kommunisták. Az ideiglenes kormányok vezetői, Lvov és Kerenszkij sikeresen külföldre tudtak menekülni. Lenin 1924-ben halt meg.

Következik: Éhkoppon