Tartalom:

A férfifaló Lola Montez cirkuszi mutatvánnyá silányulva a közönség celebek iránti igényét szolgálja ki: a köré épült műsorban botrányos magánéletét veszik számra, ahogy Liszt Ferenccel szakított, ahogy érdekházassága elől egy katonatiszt karjaiba menekült. Ő rossz természetű, részeges alaknak bizonyult, ezért tovább menekül. Gyerekkori álmát megvalósítva táncolni kezd a megélhetésért, hírnevét azonban inkább botrányainak köszönheti, mint amikor kiderül, hogy házas férfi szeretője lett tudtán kívül. Ekkor érti meg, hogy a botrányok nagyob hasznot hoznak, ráadásul így a férfiak részéről is nagyobb lesz az érdeklődés. Már az elit tagjai is szerelmét keresik, mígnem egy alkalommal a csúcsra jutva I. Lajos (Anton Walbrook) bajor udvarába vetődik...

Az 1955-ös film bukás volt a közönség szemében, ellenben az újdonságra vágyó filmesek imádták és az új hullám egyik előfutárának tartják. Ez magyarázhatja, hogy bárhogy erőlködök, nem tudok rájönni a történet témájára (ezért is szenvedek már vagy másfél hete ezzel a poszttal). Leírhatnám, amit a kritikákban olvastam, de nem szeretek más tollával ékeskedni. Abban egészen biztos vagyok, hogy jelképes, mert a rendező meglehetősen szabadon kezeli a valóban létező Lola életének eseményeit (ld. még: A kaméliás hölgy), illetve a cirkuszi körítés már-már lynchi hangulatot teremtett. Másodjára biztosan többet értenék belőle, de az első megtekintésből csupán a felszínt tudtam felfogni, azaz hogy Lola a tipikus aranyszívű kurva karakter, akit a társadalom prostituál és élete végégig annak is tekinti akkor is, ha az esetek többségében valóban szerelmes volt.

Megvalósítás:

A történet szerkezete nagyon hasonlít az Aranypolgáréra, aminek kerete a cirkusz, Lola utolsó éveinek helyszíne. Egy tematikus előadás keretében mutogatják, amelyben az életét jelképes akrobatamutatványokkal illusztrálja, miközben a nézők kérdezősködhetnek róla. A visszapillantók többnyire időrendben haladnak, de az Aranypolgárral ellentétben nem azt a célt szolgálják, hogy elmélyedjünk Lola belső világában és nem is azt, hogy pontosan mi történt vele - talán csak azt akarják bemutatni, hogyan viszonyul a nőhöz az adott társadalmi réteg: a szülő, a katona, a művész, az uralkodó, az értelmiség és az üzletember. Az első visszapillantóban Liszttel szakít, talán mert mindketten túlságosan önálló személyiségek voltak. A második visszapillantó kamaszkori emlék, amelyben anyja hozzáadná egy öreg bankárhoz adósságai elengedése fejében; Lola ekkor az első katonatiszt karjaiba veti magát nem szerelemből, hanem védelemért. A harmadik hosszabb visszapillantó a sok apróbb után végül egy királyi udvarba vezeti, ahol politikai okokból válnak szét, noha Lola szereti a királyt. Lola karaktere végig titokzatos marad a mi szemünk előtt is, a férfiakból pedig szite csak annyit látunk, hogy elepednek érte.

A legtöbb kritika szerint épp ezért a Lolát alakító színésznő a film leggyengébb pontja, mert hiányzik belőle a szexuális kisugárzás, amiért oda lehet lenni, és ami csak úgy sugárzott mondjuk pl. a Pandora szelencéje főszereplőjéből. A fent belinkelt írás szerint viszont ez teljesen tudatos és Lolának egy tárgyiasított szerepkört jászó embernek kell látszania. Ami a külcsínt illeti, számomra egyedül a cirkuszi jelenetek már-már szürrealitásba hajló jelmezei (pl. pénzfejű emberek) és a Lolát felvonultató látványos beállítások jelentették az élményt, ahogy a középpontba állítva kiemelik a tömegből vagy épp belé vetik. A technicolor színek szépek mint mindig, bár a sötétebb tónusú filmeknél ez nem olyan látványos.

Élmény:

az addigi legdrágább európai film csúnyán leszerepelt a köözönség előtt, a stúdió újravágatta a filmet, a rendező pedig rövidesen meghalt, így egészen a 21. századig kellett várni, hogy újra eredeti állapotában láthassuk. Étem az újhullámosokat, hogy miért ünnepelték a filmet, ami bár történetében teljesen illik Ophuls életművébe, történetvezetésében már sokkalta modernebb,, a cirkuszos részeket egészen jó (és nehéz) volt figyelni. De bármi is volt a szándék Lola karakterével, nekem is az hiányzott belőle, hogy erős személyiségévelösszefogja és irányt adjon a filmnek - ez elsőre nem jött át.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Peter Ustinov (Spartacus), Anton Walbrook (Blimp ezredes élete és halála, A piros cipellők), Oskar Werner (Jules és Jim), Paulette Dubost (A játékszabály), Ivan Desny (Berlin Alexanderplatz)
- Paulette Dubost (Lola cselédje) 2011-be hunyt el 100 évesen.
- A valódi Lola Montez (1821-1861) spanyolos hangzású művészneve ellenére ír volt. Temperamentumos természetű volt16 évesen, 1837-ben ment hozzá a katonatiszthez, 1842-re elváltak. 1843-ban jöhetett össze Liszttel (és Dumas-val), de valószínűelg ilyen nem történt. Eddigre már gazdag férfiak kitartottjaként híresült el, párbajoztak is érte. 1846-ban Németországban vetett rá szemet I. Lajos bajor király, grőfnői címet adományozott neki, az 1848-as forradalmak miatt azonban menekülnie kellett.1851-ben az Egyesült Államokba költözött, több botránya és házassága volt, majd 1857-től visszavonultan élt. 1861-ben halt meg vérbajban. Több film készült róla és egyéb műveket ihletett, Kaliforniában tavakat és hegyet neveztek el róla.
- A Lolát alakító színésznő korának szexszimbóluma volt, míg ki nem öregedett a szerepből; szintén többször házasodott és ő is fiatalon hunyt el szívrohamban.

Következik: Bánat és szánalom