Előzmények: A francia Georges Melies (1861-1938) már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere-testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: Kékszakállt valószínűleg minden magyar ismeri Bartók híres és egyetlen, 1911-es operájából legalább címről. Eredetileg francia népmese, amit a 17. századi Charles Perrault jegyzett le olyan klasszikusok mellett, mint a Csizmás kandúr, a Piroska és a farkas, a Csipkerózsika vagy a szintén feldolgozott Melies-film alapjául szolgáló Hamupipőke (1899). A történetben ugye Kékszakáll egy előkelőség, akinek korábbi feleségei eltűntek, ezért amikor újra nősülne, senki sem akar igazán hozzámenni, de egy lányt végül hozzáadnak. Amikor Kékszakáll elutazik otthonról, szigorúan megtiltja a nőnek, hogy bemenjen az egyik szobába, és persze nyilván bemegy... Nem spoilerezem el, ha valaki mégse ismerné a sztorit. A film története csak picit tér el az eredetitől, de a vége nagyon gyermeteg lett. Pedig a szoba titka egészen brutális mai szemmel nézve is, ahogy az azt követő álomjelenet is jól sikerül, na meg nem hiányozhatnak Melies ördögei sem. Sőt, már kaptunk egy kis fényjátékot is, az se volt túl gyakori húsz évvel későbbig. A sztori valószínűleg érthetetlen az alapmű ismerete nélkül, tehát ez inkább csak illusztráció lenne, de annál azért többet tud már elmondani vizuálisan. Messze a legnagyobb hibája, hogy a szoba titkának felfedésekor a színésznő nem hozza a megfelelő reakciót, pedig a korához képest a narratíva teljesen korrekt, modernnek ható, ahogy humorosan indítunk, jön a dráma, a bonyodalom, a tetőpont, csak ahogy írtam, a lezárás lett az addigiakhoz képest túl gyermeteg. Ráadásul mindezt brutálisan hosszú tíz percben és kilenc jelenetben kapjuk meg, ami Melies ambícióit dicséri, ahogy a viszonylag részletes díszlet és a nagyszámú színészgárda is. Ez már bizony film.