Artúr filmélményei

Robinson család (1960)

2017. november 22. 16:04 - Liberális Artúr

Rendezte: Ken Annakin
Műfaj:
kaland
Főbb szereplők:
John Mills, Dorothy McGuire, James MacArthur, Janet Munro

Megjelenés: 1960, Egyesült Államok
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,2 pont
Előzetes: https://youtu.be/AAB0FwBu0W4
Ajánlott írás: http://www.tcm.com/this-month/article/203349%7C0/Swiss-Family-Robinson.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-robinson-csalad-swiss-family-robinson/movie-83125

Tartalom:

A svájci Robinson család, az anya, az apa, a két idősebb fivér Fritz és Ernst, valamint a még gyerek Francis a napóleoni háborúk elől menekülve új életet kezdene új-guineai telepesként, de hajójuk útközben egy viharban zátonyra fut egy trópusi sziget közelében. Szerencsére a hajón sok eszköz, fegyverek, élő állatok is megmaradnak, amit mind a szigetre szállítanak, hogy ott berendezkedjenek, amíg ki nem menti őket valaki. A sziget azonban tele van egzotikus állatokkal, és még kalózok is feltűnnek, akiket elsőre sikerül elijeszteni egy zászlóval, ami pestist jelez. Miután az állatok ellen házat építenek egy fára és megteremtenek  maguknak mindent, amire szükségük lehet, a két nagyobb fiú elindul feltérképezni a helyet, hátha kiderül, hol is vannak és hátha találnak civilizációt. Azonban pont a kalózokba botlanak, akik két foglyot ejtettek, egy tehetős kereskedőt és fiatal inasát. A fiúk kiszabadítják az inast és elmenekülnek a kalózok elől, de tudják, hogy fel kel készülniük a harcra, mert előbb-utóbb megtalálják őket. És ha ez még nem lenne elég,az inasról kiderül, hogy valójában a kereskedő unokája és LÁNY, amitől a két fivr azonnal egymásnak esik féltékenységében...

Az alapmű egy 19. századi regény, amellyel az író célja gyerekeinek keresztény szellemben történő nevelése, oktatása volt. Ez a filmben nagyon halványan jelent meg (nem is igyekeztek visszaadni a fő témáit), a lényeg a látványos és izgalmas családi kalandon volt, belecsempészve a mértékletesség ideáját, hiszen bár Robinsonék nem érték el kitűzött céljukat, a szigeten megtalálták minden számításukat.

Megvalósítás:

Az első öt percben a nyakunkba zúdítják az összes veszélyt a hajótörétől a tigrisen és a cápákon át a kalózokig, majd egy pillanat alatt felépítik a kis otthonukat, ami azért fura, mert egy mai filmben a hangsúly pont ezen a szöszmötölős túlélésen lenne. Oké, hazudok, kb. a film feléig tart az otthonteremtés, de sosem a nehézségeit látjuk, hanem a már elért eredményeket. A karaktereknek egy-egy főbb jellemzőjük van, ezt is megismerhetjük már az első néhány percben. Apa megbízható és erényes, anya a család lelki támasza, a nagyobbik fiú erős, a középső az okos, a legkisebb meg az idegesítő, komikusnak gondolt elem, aki az állatokkal barátkozik, és akit én már az első néhány perc után agyonvertem volna felelőtlen viselkedése miatt, amivel rendre életveszélybe sodort mindenkit. Itt bukik ki, hogy Disney-filmmel állunk szemben, ami egyszerre próbál izgalmas helyzeteket teremteni, de közben meg tökön rúgja magát a komolytalan hozzáállásával. A film felénél a fiúk jelképesen és ténylegesen is kiszakadnak a családból felfedezőútra indulni (kapásból tudok erre mondani 2-3 témát, amit feldoglozhattak volna, mint pl. az Édenkert), belefutnak a kalózokba, aminek révén megismerik a szerelmet és a testvérviszályt. A csúcspontot a kalózok támadása hozza el, ami megint disneysen felemás, hiszen családbarát módon oldottak meg egy mészárlást.

Nem utálom én az animációt, csak nem tartom egyelőre olyan jónak, ami helyettesítené a valóságot. Hál'istennek, hogy ekkor még nem volt és nem kaptunk borzalmas CGI-állatokat, hanem valódi, idomított vadállatokkal dolgoztak valódi helyszínen, ami szerencsére ekkor még szintén turistáktól mentes volt. Gyakorlott nézőként már látom hogy az egy kaszkadőr volt és egy vágással kapjuk vissza a valódi színészt, ahogy tudom a tengeri jeleneekről is, hogy vetítettek, de tökéletes az illúzió, nem ütnek el a színek, fényerők. Ráadásul mindez technicolorban... A színészeknek részben a mesejellegből adódóan vannak borzalmasan gagyi megmozdulásaik, de nem vészes. Más szempontból képileg nem izgalmas, de elegendő volt a színes egzotikum látványa, érezhetően erre gyúrtak a készítők is, hiszen szívesen mutatták hosszasan és értelmetlenül az állatokat.

Élmény:

Elég ha azt mondom, hogy családi kalandfilm a Disneytől, és akkor szerintem mindenki tudja, mire számítson. Gyerekes, de átszellemülhető (de szép szó), izgalmas, időnként vicces, de teljesen kihagyta a történetből a szinte felkínálkozó metaforikus elemeket. Olyan, amilyennek a felsőbbrendűségének tudatában lévő, 19. századi európai ember elképzeli a világot és működését. A sziget és az állatok sok mindenért kárpótolnak, a listámra pedig azért kerülhetett fel, mert minden idők egyik legnagyobb bevételt hozó filmje lett.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láthattunk korábban: Sessue Hayakawa (A híd a Kwai folyón)
- Janet Munro (Roberta) 38 évesen, 1972-ben hunyt el szívbetegségben.
- Még életben vannak: Tommy Kirk (75 - a középső fiú)

Következik: A szélre írva

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr5213343033

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása