Artúr filmélményei

Az ördög kastélya (1896)

2018. május 22. 07:00 - Liberális Artúr

Rendezte: Georges Melies
Főbb szereplők:
Jehanne d'Alcy, Jules-Eugene Legris

Megjelenés: 1896, Franciaország
Hossz: kb. 5 perc
IMDB:
6,7
Ajánlott írás
:
Műsoron:

Előzmények:

Elérkeztünk a filmezés második lépcsőfokára (vagy az elsőre, ha az eddigi felvételeket nulladiknak tekintjük), a francia Georges Melies-hez, aki immár nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba. Melies már kamaszkorában is vonzódott az előadósdihoz, majd a bűvészetbe szeretett bele annyira, hogy minden családi pénzét feláldozva megvett egy bűvészszínházat. Emiatt egyre inkább a háttérmunka lett a része, a díszlettervezés, világítás, rendezés... stb. Amikor 1895-ben látta a Lumiere-testvérek egyik bemutatóját, azonnal megvette volna a kinematográfot, de nem volt eladó, így 1896-ban egy angol találmányt szerzett be. Kezdetben ő is életképeket forgatott, de a megszokott dokumentumfilmek helyett stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el...

A film:

Az anekdota szerint 1896-ban filmfelvétel közben beragadt a filmszalag, otthon pedig megdöbbenve tapasztalta Melies, hogy a filmen az egyik pillanatban még lovaskocsit, a másikban pont a helyén már halottaskocsit lát. Bár ezt a stop trükköt már Edisonék is alkalmazták korábban, Melies járatta csúcsra, hogy váratlanul kicserélhesse szereplőit valami másra. Filmünkben, ami egyébként a maga 3 percével meglehetősen ritkaságszámba ment, egy denevér betéved egy kastélyba, majd átváltozik magává az ördöggé... A történetről nincs sok értelme beszélni szerintem, a stop trükkök halmozását láthatjuk, ahogy az ördög megidéz különféle dolgokat egy minimális sztori keretében. A trükk nem mindig tökéletesen összehangolt, a karakterek viselkedése nem túlottan életszerű, a kamera frontális és mozdulatlan, de ne legyünk szőrszlhasogatóak, ez már egy komolyan előkészített és megrendezett film.

Érdekességek:

- A karakterek miatt gyakran ezt tartják az első horrorfilmnek, noha a célja nem ijesztgetés volt, hanem ámulatba ejtés.
- A filmet 1988-ban találták meg, addig elveszettnek hitték. (Kis kitérő: nagyon sok film elveszett az idők során. Ennek oka a filmszalag sérülékenysége és gyúlékonysága, de az első világháborúban is pl. beolvasztottak rengeteget a benne rejlő anyagok kinyerésére vagy egyszerűen csak a stúdiók így akarták újra felhasználni. Természetesen a háborúk során is gyakran megsemmisültek vagy egyszerűen csak romlandóságuk miatt tönkrementek helyreállíthatatlanul. Azonban gyakran kerülnek elő váratlanul, váratlan helyekről egészen régi darabok, és olyanok is vannak még, amiket nem újítottak fel.)

- A film "főszereplőnője" d'Alcy, Melies bűvészszínházában dolgozott, később szeretője, majd második felesége lett, és természetesen még sok filmben láthatjuk viszont.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr1813976714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Barnakanapés 2019.09.09. 12:07:43

Még mindig nem nézted meg a Leleményes Hugo-t? :D
Egyébként nagyon érdekes ez az egész ősfilmes témakör.
süti beállítások módosítása