Tartalom:

Egy tőzsdei spekulánsnak sikerül megszereznie a világ gabonájának nagy részét, így az árak azonnal az égbe szöknek. Míg ő dúsgazdaggá vált és más spekulánsok tönkrementek, a kenyér ára megduplázódik, így sokan nem engedhetik meg maguknak...

A történet témája az ekkoriban divatos vadkapitalizmus kritikája - Griffith, aki maga is szegénységben nőtt fel, vélhetően érzékeny volt szociálisan. Persze még nem túl bonyolult a történet, főleg hogy mindössze negyedórás: a spekulánsunk gazdaggá válik, ennek következményeként pedig többen éhezni kezdenek, majd lesújt az isteni igazságszolgáltatás. (Ettől persze még nem lesz olcsóbb a kenyér, de ezzel már nem foglalkozott a film.)

Megvalósítás:

A történt három szálon zajlik. Először is láthatjuk a tőzsdecápát a szép ruhájában és irodájában, majd nagyon örül és díszes vacsorán vesz részt. Tetteinek negatív következményei csak annyiban jelennek meg életében, hogy az egyik kisemmizett spekuláns megjelenik nála panaszkodni. A másik szálon egy péküzletben vagyunk, ahol a pék bőszen mutogatja vásárlóinak a kiírást, hogy áremelés volt, tessék többet fizetni. Van aki tud, van aki nem, a végén pedig egy csapatnyi lázadozó jelenik meg, akiket a rendőröknek kell erővel leverni. A konfliktust röviden zárja Griffith és egyben állást is foglal azzal, hogy a spekuláns beleesik egy gabonatárolóba és megfullad. A harmadik szál viszonylag különálló és érzésem szerint időtlen egyetemességbe foglalja a történetet: a film azzal indít, ahogy egy paraszt búzát vet hosszasan és ezzel is zárul. Kicsit olyan ez, mint a Föld vagy Malick filmjeinek természetábrázolása, szellemi-isteni síkként jelenik meg, amely az emberi létet jelentéktelenné arányítja.

A legfontosabb képi jellemzője az a fajta vágásmód, ami Griffith későbbi filmjeire is jellemző: a párhuzamos vágásokkal nem csak helyszínek között ugrál, hanem ellenpontként mutatja be őket (pl. nincs kenyér vs gazdagok lakomája). Most először láthattunk feliratokat, amelyeket ráadásul gyakran kreatívan jelentettek meg, pl. telegramként vagy bolti feliratként. (Valójában feliratok már a 19. század végén is voltak, szóval ebben nem volt úttörő a film.) A kedvenc megoldásom azonban a fent említett harmadik szálhoz köthető: a paraszt vetés közben közeledik a kamerához, és ezt hosszasan láthatjuk, de a kamera nem a föld végére van helyezve, így simán elhalad mellette és képen kívülre kerül, majd onnan érkezik vissza forduláskor. Itt már vannak elég közeli felvételek hogy először legyen értelme színészkedni is, de ennek egyelőre még nem vesszük sok hasznát, csak túlzó mozdulatok, grimaszok vannak. Az előbbi kirívó példát leszámítva a kamera frontális, nincs mozgás vagy különlegesebb szögek.

Élmény:

Újfent egy egész modernnek ható film, nyomaiban (a vető) már tartalmaz olyan részeket, ami miatt nevezhetjük időtálló, értékes klasszikusnak. Nem mondom, hogy ajánlanám, de rendben van, főleg a korához képest.

Érdekességek:

- Színészek, akiket láttunk korábban: Henry B. Walthall (Egy nemzet születése)
- Linda Arvidson (a paraszt felesége) ekkoriban Griffith felesége volt. Nem volt hosszú együttlétük, viszont szétköltözésük után se váltak el még 25 évig, csak amikor Griffith újra akart nősülni.
- Griffith elszegényedett családba született, sok alkalmi munkája közül dolgozott vándorszínészként és teljesen sikertelen drámaíróként is, ennek köszönhetően kapott munkát statisztaként Edison filmes cégénél, ahol röviesen sikerült magát rendezővé kinőnie.
- A szántővető alakját Millet klasszikus festménye ihlette.
- A történetet részben regények, részben egy 1909-es esemény ihlette, amikor egy chicagoi üzletember valóban felvásárolta a város készleteit és megduplázta a kenyér árát.