Tartalom:

New York szegénynegyedében él "a kis hölgy" (Lillian Gish) és zenész férje, de ezen a környéken garázdálkodik az "Enyveskezű Kölyök" is, a gengszter, aki megpróbál bevágódni a kis hölgynél, amikor véletlenül belebotlik. Amikor a zenész végre teli pénztárcával menne haza munka után, a kölyök kap az alkalmon, leüti és elveszi a pénzt. A zenész elhatározza, hogy visszaszerzi a pénzt valahogy, a kis hölgy pedig elmegy barátnőjével bulizni. Itt szemet vet rá egy bandavezér (Alfred Paget), de épp ott van a kölyök is, aki látván, hogy a rivális port csempész a kis hölgy italába, nekitámad...

Kicsit úgy vagyok vele, mint A gabonatőzsde spekulánsaival: van is téma, meg nincs is. Egy kicsit bemutatja a környék életét, egy kicsit moralizál a jótettekről, egy kicsit kritikus a gengsztervilágot kitermelő és fenntartó társadalommal szemben, de alapvetően egy rövid történetet mesél el.

Megvalósítás:

A bevezető felirat szerint New York alvilágában, a kevéssé szép arcát mutató részében játszódik a történet, majd szokás szerint bele is vágunk a közepébe: a kis hölgy és a zenész nem élnek túl jól, egyikük anyja is nagy beteg. A környéken senki se tehetős, az utcák zsúfoltak, ebben lubickol a bandavezér kölyök, aki kikezd a kis hölggyel és ellopja a zenész tárcáját is. A kis hölgy azonban tüzes teremtés és egyszerűen felpofozza a gengsztert, ami imponál neki. Barátnőjével bulizni mennek, ekkor vész rajta össze két rivális bandavezér, akik kiosonnak egymás után az utcára leszámolni. A káoszt kihasználva a zenész visszaszerzi a pénzét, és hiába érekzik ki a rendőrség, a kölyök is meglép. Főhöseink lakásában húzodik meg a törvény elől, és csalódottan, de elfogadja, hogy a kis hölgy már foglalt. Talán a korabeli nézőnek érthető volt, de ma már minden leírás csak vakarja a fejét a következő jeleneten, ahogy én is: a kölyök felé kinyúl egy kéz, nem látjuk a gazdáját, és pénzt ad neki. Az biztos, hogy ez utal a társadalomkritikai részre, azaz hogy az egész rendszert valami nagyobb dolog tartja fenn, de pontosan nem tudom megfejteni. A legérdekesebb része a rövidfilmnek azonban az utcakép, amikor a sokszínű tömeget láthatjuk élni mindennapi életét és aminek részei a gengszterek is. Közmegegyezésesen a filmet a kölyök uralja, aki nem egysíkú gonosztevő, hanem egyszerre lovagias, vidám, laza, de közben kemény bűnöző is.

A képi világra is az a jellemző alatámasztandó a fent leírtakat hogy rengeteg embert zsúfolnak a képbe, a helyszínek pedig szűkek. Jó pont, hogy valós helyszínen forgattak, de nem tudom mennyire volt tudatos a szűk tér és nem csak kényszer szülte. Itt is van egy hasonló megoldás, mint A gabonatőzsde spekulánsaiban: a kamera egy ponton van, de a film terén belül, így a szreplők kilépnek a látótérből vagy egészen közel kerülnek a kamerához. A feliratok itt még továbbra is kisegítő, magyarázó jellegűek, nem párbeszédek, Végre van értékelhető színészi játék a közelieknek és az árnyaltabb karaktereknek köszönhetően, már nem csak eltúlzott gesztikulációkkal lehet működni.

Élmény:

Megint egy élvezetes és közel jó Griffith-filmhez van szerencsénk; egy ilyen korú negyedórás filmhez képest teljesen korrekt, izgalmas, van némi mélysége is és még technikailag is tudott meglepőt nyújtani.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Lillian Gish (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Letört bimbók, Párbaj a napon, A vadász éjszakája), Alfred Paget (Türelmetlenség), Harry Carey (Párbaj a napon, Vörös folyó), Robert Harron (Egy nemzet születése, Türelmetlenség), Lionel Barrymore (A kaméliás hölgy, Az élet csodaszép, Párbaj a napon), Donald Crisp (Egy nemzet születése, Türelmetlenség, Letört bimbók, Hová lettél drága völgyünk), Antonio Moreno (Forgószél, Az üldözők)
- Elmer Booth (a kölyök) 1915-ben, 32 évesen hunyt el autóbalesetben. Főszerepet kapott volna a Türelmetlenségben, gyászbeszédjét Griffith mondta el.
- Dorothy Gish (utcai statiszta) és Lillian Gish testvérek.