Artúr filmélményei

Terje Vigen (1917)

2018. június 13. 14:43 - Liberális Artúr

Rendezte: Victor Sjostrom
Műfaj:
dráma
Főbb szereplők:
Victor Sjostrom

Megjelenés: 1917, Svédország
Hossz: kb. 1 óra
IMDB:
7,4
Előzetes:
Ajánlott írás:
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/terje-vigen-szamuzottek-terje-vigen/movie-89256

Tartalom:

Terje Vigen (Victor Sjostrom) tengerész a 19. század elején, egyik útjáról hazaérve nagy öröm fogadja: távollétében gyereke született. Kevésbé jó hír, hogy egy háború miatt hajóblokád alá került a sziget, ahol él, így a lakók éheznek. Terje elhatározza, hogy kis csónakkal megpróbál átjutni a blokádon és ételt vinni haza, és bár először sikerül, a visszaúton elkapják és évekre börtönbe kerül...

(Spoiler)... míg börtönben van, családja koldusbotra jut és mire hazatérhet, meghalnak. Terje összetörik, de egy nap lehetősége nyílik bosszút állni azon, aki börtönbe juttatta, de végül megkönyörül rajta és családján, és így lelke is megnyugszik. Az Ibsen-költeményen alapuló történetet nem túl bonyolult megfejteni, a megbocsájtásról szól. Az más kérdés, hogy a költemény értéke nem annyira ebben keresendő, hanem a formájában, irodalmi romantikájában és embereszményében, amellyel Terje alakja norvég nemzeti hőssé nőtte ki magát. Ez valamennyire átjön a filmből is.

Megvalósítás:

Keretes történet, azaz a megtört Terjével indulunk, aki a központi szerepet betöltő, lelkiállapotának megfelelő tengert bámulja, majd visszaugrunk az időbe, amikor még erőtől duzzadó volt és gyerekének köszönhetően legboldogabb napjait élte. A bonyodalmat a napóleoni háborúk okozzák, ami miatt blokád alá kerül a faluja és idővel éhezni kezdenek. Jobb híján megpróbál átslisszolni a blokádon, de elkapják és bebörtönzik, hiába könyörög a kapitánynak, hogy csak ételt vinne családjának. A börtönévek megviselik, de akkor tör igazán össze, amikor megtudja családja halálhírét. A fordulat a jelenbe visszaugorva jön el, amikor egy viharba került hajó bajbajutott legénységén próbál segíteni a part közelében és felismeri az őt börtönbe juttató kapitányt, aki most neki könyörög segítségért. Előbb bosszút állna, de a kapitány gyereke sajátjára emlékezteti, így megkönyörül rajtuk. A család bocsánatot kér, hálásak neki és minden hepi. A történetvezetés szempontjából a visszapillantók használata érdekesebb, ebből több is volt,ami abból a szempontból érdekes, hogy ezek szerint eddigre a nézők már képesek voltak visszapillantóként tekinteni ezekre (hiszen alapból nem evidens, ezt is tanulni kell). Terjét kivéve minden karakter jelentéktelen, az ő lelki fejlődése áll a középpontban, ami viszont három pontban meghatározható, nem túl árnyalt.

Ilyen a színészi játék is, némafilmesen teátrális, nincs nyoma csendesebb vívódásnak, csak kitörő örömnek, mély kétségbeesésnek és végül megbékélésnek. Ami a feliratokat illeti, érdekes módon két ellentétes véleménnyel találkoztam, de mindkettőnek igaza van. Egyikük szerint nagyon sok a felirat és ez nekem is feltűnt. A másik szerint viszont alig vannak feliratok, képpekkel fejeznek ki majdnem mindent. Hol itt a feloldás? Az van, hogy rengeteg a versből vett idézet, de ezek ugyanakkor nem feltétlenül a cselekményt szolgálják, hanem önmagukért vannak. Mivel norvégul nem tudok, nem tudom mennyit veszítek ezzel, de állítólag a fordítások nem érzékeltetik jól a szépségét. Az írások a Griffith-hez mérhető vágástechnikáját emelik ki, szóval teljesen modernül használja az eszközt, de nekem nem ez volt a legfeltűnőbb, hanem hogy a képek nagyon tudatosan el voltak rendezve, látszott hogy egy-egy csoport- vagy tájképet igyekeztek esztétikusan tálalni, mint pl. a falusiak imáját vagy egy távolban feltűnő hajót. A kamera ugyan csak a szokásos középső beállást tudta, viszont időnként felkerült hajókra, amelyek a hullámok miatt szépen ringatták. Egyes kritikák szerint ez már transzcendes természetábrázolás volt, hiszen a tenger rengeteget szerepelt de szerintem meg még messze nem érte el pl. Az arani ember szintjét. Nekem újdonság volt a világítás is, pontosabban annak hiánya. Korának legdrágább svéd filmjeként (ami jelzi, hogy az olcsó, rövid és gyors szórakozás helyett a hosszabb, minőségi filmek kezdtek divatba jönni) a legtöbb felvétel szabadtéri volt, az éjszaka már valóban éjszaka volt és nem kékre színezett film.

Élmény:

Látszólag ez a film már rendben van és elvarázsolhatott volna akár, de a sztorinak nem jött át a líraisága, a képi világ meg még mindig kevés. Azt hiszem az 1910-es évektől még nem várhatom el azt, ami az 1920-as években már bőven lenyűgöző.

Érdekességek:

- Korábban látott színészek: Victor Sjostrom (A nap vége)
- Ibsen vélhetően egy svéd barátjáról mintázta Terje figuráját, aki többször átszökött a brit blokádon a napóleoni háborúk idején.
- A vers itt olvasható.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr8214042230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása