Artúr filmélményei

Az arani ember (1934)

2017. november 23. 08:20 - Liberális Artúr

Rendezte: Robert J. Flaherty
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Colman King, Maggie Dirrane, Michael Dillane

Megjelenés: 1934, Írország
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,5 pont
Előzetes: https://youtu.be/WRDpacqDFvg
Ajánlott írás: http://www.nytimes.com/movie/review?res=940DE4DA1639EE32A2575AC1A9669D946594D6CF
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/az-arani-ember-man-of-aran/movie-61007

Tartalom:

Az írországi Aran-szigeteken élő King-család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. A szigeten zord körülmények uralkodnak, nincs termőtalaj és az óceán erős hullámai életveszélyesek. Michael, a tíz év körüli fiú horgászik és szüleinek segít, amiben tud. Az anya, Maggie a sziklás felszín alól próbál pár maréknyi földet összeszedni, de elsősorban hínárt hord, hogy legyen hova ültetni a krumplit. Az apa, Colman a társaival együtt rendre nekivág az óceánnak cápákat vadászni, egy napon azonban vihar tör ki, amíg a férfiak hajóznak...

Flaherty újabb filmjében gyakorlatilag ugyanazt láthatjuk, mint a Nanuk, az eszkimóban: az ember küzdelmét a zord természettel, csak ezúttal egy másik környezetben. És akkor megint beszélnünk kell kicsit arról, hogy ez egy áldokumentumfilm, ugyanis minden írás kötelező jelleggel a szemére veti, hogy színészek szerepelnek benne olyan hagyománysnak beállított tevékenységeket végezve, amiket már a 19. század óta nem csináltak. Őszintén szólva nem értem a problémát, a Nanukkal szemben ugyanis itt nem próbálták valóságnak eladni a filmet.

Megvalósítás:

A nagy különbség a két film között, hogy ez bő tíz évvel későbbi és már jóval kiforrottabb: a Nanuk epizodikusabb, sok apró részre felosztott története itt kimerül két-három cselekményben, ezáltal összeszedettebb koherensebb történetet kapunk. Az első jelenetben a viharos óceánból térnek vissza a férfiak, utána a krumpliültetést készítik elő, majd újra kihajóznak cápát fogni a nyugodtabb vizekre. Az utolsó jelenetben újra hajóra szállnak, és ismét alig-alig tudnak kikászálódni a viharos vízből. Mindez körforgásszerűvé teszi a cselekményt, jól átadja, hogy minden nap valóban az életben maradásért küzdenek nagyon alapvető szinten, hiszen folyamatosan a nulláról kell kezdeni mindent. A fő szereplő mégsem a család, hanem a sokkal több játékidőt kapó óceán, amelynek hosszasan láthatjuk a sziklafalba vadul belecsapó hullámait, amely halat és hínárt ad, de egyben minden hulláma halálos lehet. Az első jelenetben csupán partra veti a halászokat, akik gyorsan felmenekülnek a sziklákra a hullámverés elől, de az utolsóban már össze is töri a csónakukat. Ezze szemben noha nem látunk semmi érzelmet, tök jól átjön a család összetartó ragaszkodása , egymásért való aggódásuk. Talán csak én látom bele, hiszen kénytelenek összefogni a természet ellen, mindenesetre sokkal jobb ilyet látni, mint más filmek veszélyben is folyton széthúzó csoportjait.

Az első legszembetűnőbb technikai tulajdonsága a filmnek a hangja. 1934-ben járunk, tehát még kicsit a némafilm-hangosfilm határán, ennek megfelelően a filmet némán vették fel és utólag adtak hozzá párbeszédet, hangeffekteket és elvileg ír népzenén alapuló zenét. Ez utóbbi nem túl erős, messze van mondjuk a Vágyak szigetétől, a beszéden pedig nagyon hallatszik a stúdió, de azért nem zavaró, csak már régen láttam régi filmet. Nincs sok párbeszéd, nincs sok felirat, de a kettő aránya nagyjából megegyezik. A képi világra két fő uralkodó megoldás jellemző: az egyik a cselekmény ritmusát felvevő vágások, ami akció közben pörgős tud lenni, néha meg is ismétlődnek, ettől pedig már majdnem olyan mint a Kifulladásig jump cutjai. A másik az, ahogy az Aran-szigetek akár százméteres szikalafaliba becsapódnak a hullámok, amit nagyon hosszan mutatnak, ettől pedig már-már hipnotikusakká válnak. Végül gyakran láthatjuk az emberi szereplőket magányosan, eltörpülve az ég alatt vagy a sziklák között, ami jól érzékelteti a természet hatalmát.

Élmény:

Olyan volt, amilyennek a Nanuknak kellett volna lennie, összeszedettebb, átélhetőbb. Jól megjeleníti a természet rideg hatalmát és az azzal szemben álló család melegségét, de sajnos túl korán készült el ahhoz, hogy megfelelő minőségben visszaadja a szépségét. Nálam ebben a témában az etalon a Mennyi napok, ezt a szintet pedig fiatal kora miatt nem tudta még hozni a filmművészet.


Kapcsolódó hírek:

Következik: Shrek 2

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr413351299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása