Tartalom:

A vallásos Vitthal házas, de (cölibátusban élő) aszkéta szerzetesnek állna. Amikor ez kiderül, tanára hazaküldi, a helyi papok viszont kiátkozzák, mert főbenjáró bűnnek élik meg, hogy Vitthal a szerzetesség helyett családos lesz. Négy gerekével és feleségével együtt általános megvetésben részesülnek, és Vitthal hiába esedezik bűnbocsánatért, a merev papok szerint nincs a szent iratok erre lehetőség. Hogy gyerekeit megszabadítsa bűnétől, a házaspár a folyóba veti magát. Csakhogy elszámították magukat, a gyerekeket továbbra is kiközösítettként kezelik. Az egyik fiú, Dnyaneshwar elhatározza, hogy a szabályokhoz ridegen ragaszkodó papokkal szemben a vallás lényegére fogja tanítani az embereket...

A Szent Tukaram után ezúttal egy másik marathi szent, a 13. századi Dnyaneshwar életét dolgozta fel a Damle - Fattelal rendezőpáros. A történet ezúttal sincs túlbonyolítva, főhősünk megtapsztalja, hogy az egyenlőtlenség igazságtalan, ezért hirdetni kezdi, hogy minden egyenlő isten szemében.

Megvalósítás:

3-4 részre oszlik a történet szerkezete, ami egyébként eléggé hasonló ívű, mint a Tukaram. Dnyaneshwarékat kiveti magából a közösség és különböző próbatételeken kell keresztülmenniük csodatételek kíséretében, míg a közösség elismeri őket. A film elején szövegesen elmagyarázzák az alapszitut, azaz hogy miért lett Dnyaneshwar apja kiközösített, bár ez lehet hogy későbbi toldalék. Az első részben megismerhetjük a főbb szereplőket és Dnyaneshwarék helyzetét, ezúttal is az ortodox papok jelentik a fő akadályt. A következő szakaszra a gyerekek egyedül maradnak, majdnem mindenki elutasító velük szemben, de egy falu befogadja őket, ahol egy csodatétel miatt Dnyaneshwarra azonnal szentként tekintenek, így neki is állhat a Védák marathi nyelvű magyarázát felmondani a közösségnek. Ezzel lépünk a harmadik részbe, főhősünk már felnőtt, de nincs igazi változás, továbbra is vannak ellenfelek, akik a csodatételeknek köszönhetően belátják idővel tévedésüket. Van egy kicsit komikusabb karakter a pap személyében, ahogy Tukaramnál is. Az ő lánya belevisz némi romantikát is a történetbe, de elég egyoldalú a dolog, Dnyaneshwart teljesen hidegen hagyja a szerelem. Dnyaneshwar szerencsére már nem tűnik annyira joviálisan bárgyú alaknak, mint Tukaram, bár rajta is ott van az idült, megvilágosodást jelző mosoly, de mivel gyerek, neki ez még nem áll rosszul. Kicsit ugyan a háttérbe szorulnak, de Danyeshwar korántsincs olyan kiemelt pozícióban, mint egy átlagos főhős, három testvére szintén végig ott áll mellette.

Általában képileg sem izgalmas, de van több olyan jelenete, ahol Tukaram legjobbját hozza, vagyis van előrelépés. Ilyen például a szülők éjjeli elhatározása öngyilkosságukról vagy a gyerekek utazása. Ezek a szovjet montázsokat idézik ütemes és jelképes vágóképeikkel. Ha végig ilyen a film, mestermű lenne. A csodák egy fokkal látványosabbak voltak, bár néhol fájóan látszott, hogy egy vetített képpel oldották meg őket. Indiai film, tehát zenés-táncos. Vagyis nem, tánc továbbra sincs egetlen jelenetet leszámítva, de az nagyon cuki, ahogy ott előadják magukat a gyerekek felnőttet játszva. Nem tudom, a zene ezúttal is eredeti-e, mint a Tukaramnál, de ezúttal akadt köztük pár fülbemászó. Volt pár látványosabb tömegjelenet, és ha ki kéne emelni színészeket, akkor az előbb említett cuki táncjelenetnek köszönhetően a gyerekkori idősebb bátyot és a kishúgot említeném meg, akik őszintének tűntek.

Élmény:

Érezhetően érettebb volt már a Szent Tukaramnál, de megtartotta a gyengeségeit is. Leginkább az hiányzott, hogy nem tudta éreztetni Dnyaneshwar jelentőségét és szentségét. Ha spirituális filmről van szó, valamiféle "jelenlétet" várnék.

Érdekességek:

- Dnyaneshwar (1275-1296) filmbeli története eléggé egyezik a valósággal. Kiközösített szülei valóban öngyilkosok lettek a gyerekekért, akik aztán valóban megszólaltatták a bölényt és repültek a falon. 21 évesen pedig Dnyaneshwar valóban feladta testét, állítólag a mai napig életben van.
- Testvérei sem maradtak el azonban sokkal tőle, Nivruttinath, Sopan és Muktabai saját jogon is szentek és hasonlóan távoztak a földi létből huszas éveikben.
- A csodás fal és Dnyaneshwar meditáló helye a mai napig megvannak szülöfalujában, ha esetleg valaki arra járna...
- Ez volt az első indiai film, amelyik az Egyesült Államokban is kereskedelmi forgalomba került.