Tartalom:

India, 17. század. Az ájtatos Tukaram egyaránt idegeire megy feleségének, mert egész nap csak imádkozik, valamint a templomi gyülekezetnek, akik féltékenységükben egyszerűen csalónak gondolják. Amikor a nő dühében beront és "megszentségteleníti" Visnut, a gyülekezet kap az alkalmon hogy a tettért Tukaramot tiltsák ki. Később ugyancsak felesége hatására Tukaram megérti, hogy a megvilágosodásához családfői kötelességeit teljestenie kell, ezért munkát vállal termésvigyázóként. A főpap azonban ismét vesztére tör és megbízza embereit, hogy szabadítsanak a mezőre marhákat, hogy azok eltapossák a termést...

Tukaram létező indiai szent, az ő életét dolgozta fel a történet. Sajnos nem tudom, mennyire kapcsolódnak hozzá az események, de ha nem is, nem fontos, hiszen a cél a lényeg ábrázolása volt, azaz Tukaram elveinek bemutatása. E történetben ez elsősorban a feltétlen odaadás volt és az evilági dolgok elvetése. (Egy írás szerint lehet poltikai vetülete is, hiszen Tukaram mindekinek prédikál, mindekit elfogad követőnek, ami a kasztrendszert aláássa.)

Megvalósítás:

A történet alapvető szerkezete egyszerű: Tukaram már a kezdettől megvilágosodott, és különböző nehézségekkel kerül szembe vagy ha úgy tetszik próbatételekkel. E próbatételek sajnos nem az egyre nehezebbek felé haladnak, hanem látszólag sorrend nélkül: először fia betegsége jön, majd a kitaszítottság, a gazdagság többször előjön, testi vágyak... stb. Természetesen minden próbának ellenáll, de annyira könnyen, hogy fel se fogja talán, hogy jobb lenne neki, ha engedne a kísértéseknek. Talán ez a karakterének legnagyobb gyenegsége: szilárd a meggyőződése elfogad minden csapást egykedvűen, így már-már kissé debil benyomást kelt megvilágosodott helyett. Tukaramnak két ellenpontja van, az egyik a papi kaszt vezetője, aki féltékenységből nem csupán csalónak kiáltja ki, de később már kifejezetten igykszik bemocskolni (és ilyenkor Visnu maga lép közbe - oké, picit csalok, nem Visnu, hanem az egyik megtestesítője, de nem vagyok otthon a hinduizmusban és ezt feltételezem olvasóimról is). A másik ellenpont a felesége, aki hiába jóságos, teljesen földhözragadt és evilági. Támogatja férjét, de közben folyton veszekszik vele, mert az előrébbvalónak tartja istenét a családjánál. Egyébként mind a főpap, mind a feleség jelenléte inkább komikus hatású, hiába drámai a szerepük.Ezek mellett nem nélkülözi a realizmust sem, a faluis élet szegénységét nem titkolja. Nem teljesen kapcsolódik, de nem tudom megállni, hogy ne beszéljek picit Tukaram vallásáról, aminek a film szerint a lényege a teljes odaadásban van, mindent Visnu akaratának tud be, és ettől nagyon ábrahámitajellgűnek tűnik. Az egyik legkifejezőbb jelenetben a munkájáért nem ételt kér, hanem cukornádat, mert azt szerettek volna a gyerekei. hazafelé menet azonban kettő kivételével mindet elajándékozza más gyerekeknek, így tökéeletsen kifejezi azt, hogy nem kell több, mint amire szükségünk van.

Képileg vegyesek az érzéseim. Amikor Tukaram énekel és mellé kapcsolódó természeti képeket vágnak be, színtiszta szovjet fílingje van, tuti onnan jött a hatás és kiválóan megoldották. Ebből azonban kevés van. Visnu csodatettei jenetik a speciális effekteket, ezek jellemzően áttűnésekkel vannak megoldva, nem túl kifinomultak. A kelleténél jobban látszódik, hogy díszletben vannak, néha egészen béna a vágás (talán a filmszalag hibája, nem a készítőké). Indiai filmről van szó, tehát nem kell meglepődni, hogy ötpercenként dalra fakadnak, tánc azonban még nincs. A dalok többsége szerencsére nem mulatós, hanem Tukaram valódi szerzeményei, többynire himnusz-jellegű imádságok, dicsőítések. Pont az egyik leghatásosabb jelenet betétdala, amikor Tukaram a termőföldet őrzi, nem eredeti, hanem a filmhez készült, de állítólag még a szakértők is valódinak hitték. A dalok indokoltalanul csendülnek fel a legtöbbször, és sokszor egészen rövidek.

Élmény:

Bár hagyományosan Az út énekét szokták megjelölni az első jelentős indiai filmként, már a Szent Tukaram is sikeres volt világszerte, nem érdemtelenül. Vannak jó megoldások benne, izgalmas és érdekes a témája, de számomra a kissé bárgyú Tukaram-karakter elrontotta az esetleges spirituális élményt.

Érdekességek:

- A marathi Tukaram valamikor a 16-17. század fordulóján született és ügyes kereskedőként élt a nagy 1630-1632-es éhezésig, amely során több millióan haltak éhen Ekkor vesztette el első feleségét és fiát, és ekkor vált vallásossá. Ezután kapcsolódik be életébe a film, amelyben már második feleségét láthatjuk. Állítólag valóban találkozott, sőt,oktatta is a híres uralkodót, Sivadzsit. Mindketten fontos alakjai a marathi öntudatnak. Tukaram 1650 körül halt meg.
- Tukaram a bhakti mozgalom követőjeként az átlagemberek nyelvén hirdette az igét, ennek köszönhette népszerűségét. Legutóbb 2012-ben forgattak róla filmet, látszólag sokkal gyengébb ennél.
- Indiába filmipara nemcsak a legnagyobb (igen, nagyobb Hollywoodnál is), de az egyik legrégebbi is. 1896-ban már eljutottak hozzájuk Lumiere-ék és 1898-ban már elkészült az első indiai film. Hogy eddig nem került sorra egy sem, az az oka, hogy nem találtam meg őket a neten.