Artúr filmélményei

La casa del angel (1957)

2018. szeptember 23. 08:45 - Liberális Artúr

Rendezte: Leopoldo Torre Nilsson
Műfaj:
thriller
Főbb szereplők:
Elsa Daniel, Lautaro Murua

Megjelenés: 1957, Argenítna
Hossz: kb. 1 óra
IMDB:
7,3

Előzetes: -
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "az angyal háza". Ana 14 éves, idősebb nővéreivel és unokahúgával él szigorú anyja felügyelete alatt. Ébredezne kíváncsisága a szex iránt, de anyja a gondolatát sem tűri a szerelemnek, nevelőnője pedig állandóan a pokollal rémisztgeti. Eközben Pablo, az idealista politikus a sajtószabadságért kampányolna, mire ellenfelei megvádolják, hogy csak apja piszkos pénzügyeit akarja segíteni ezzel a lépéssel...

Téma: Nem nagyon találtam leírást a filmről, így kimaradhatnak az esetleges argentin közéleti utalások vagy valami normálisabb értelmezés az enyémnél. A nyilvánvaló téma Ana szexuális ébredezése, ami tragikus fordulatba hajlik - ezt megspékelve Pablo romlottságával a társadalom és a hagyományos látszatértékek kritikája lehetne a film, de a megvalósításának általánosan nyomasztó légköre miatt nem tudok nem úgy gondolni rá, hogy az egész világot romlottnak tekinti a film.

Tartalom: Ritkán kezdődik ennyire hangulatosan egy történet, azt hiszem be is válogatom a legkedvesebbek közé: a felnőtt Ana síri formalitások között ebédel apjával és a szerelmének tűnő Pablóval, egy közös titok feszültsége telepszik rá a levegőre. Ekkor Ana visszapillantva 14 éves énjére, elmeséli történetét, először bemutatva családját, köztük a mindig alulöltözni vágyó nővérét és a "csúnya" dolgokat fülébe súgdosó unokanővérét, valamint az erkölcsös viselkedésre kíméletlen szigorral ügyelő anyját. Innentől kezdve lépten-nyomon valami olyanba bonyolódik Ana, ami a szexre utal, de rendre baj sül ki belőle, mert bár ő még nincs is tudatában, anyja azonnal ráérez a legkisebb utalásra is. Álszent nevelőnője pedig már-már erotikus kéjjel festi le a pokol kínjait, ami Anára vár, ha bűnös gondolatai akadnánank (ez máskor is visszatér, az unokanővér pl. még a Bibliából is erotikus könyvet csinál a megfelelő részek felolvasásával). Nem csoda, hogy Anában bunuelien kapcsolódik össze a bűn, halál, rettegés, szégyen a szerelemmel, csak nem gúnyosan, hanem tragikusan. Egy ponton belép a történetbe Pablo, aki tipikus jóképű, érzékeny, idealista hősszerelmesnek tűnik elsőre, aztán (spoiler) egyre jobban kitűnik, hogy született politikus és csak azért tűnik jófiúnak, mert annak akarja hinni magát. Még folytathanám a végtelenségig a sok jelképes mozzanatot, ami a film egész világának romlottságát és álszentsége miatti eltorzulását mutatja. Ami sokat dobott még a történeten, hogy a Hays-kód előtti Hollywood nyíltságával, sőt, még annál is merészebben, egyes mai filmeket megszégyenítve beszéltek a szexről, nem finomkodva, virágnyelven. Ez nem szerelm volt, hanem szex.

Forma: A történethez tökéletesen illik a noiros képi világ. Az első jelenet intimen és álomszerűen sötét, olyan mint amikor a fény csak a szomszéd szobából szűrödik be este, pedig egy hétvégi ebédet láthatunk. Egy kicsit a világítás a hátralévő filmben olyan, mint a Si muero antes de despertarban, nem tudom mindig eldönteni, hogy szándékosan ennyire sötét vagy csak a film minősége romlott le ennyire. Sok a dőlt szög, ami utalhatna e romlott világra, de jellemzően inkább Ana szorongására erősítenek rá vele. A zene ugyan a sablonhanghatásokat használja a feszültség fokozására, de attól még jól működik. Sok a jelképes kép, mint amilyen pl. az összetört meztelen szobor, és néha még egy nem szorosan a történethez kötődőt is beiktatnak a hatás kedvéért, mint amilyen a nyomorék üzlettulajdonos vagy az ablakból kikukucskáló néni.

Élmény: Az eleje már megvett, talán kicsit Hitchcockba oltott Bergmanos volt noirban, olyasmi mint A gonosz érintése. Amíg Ana belső világát láttuk, addig tökéletes volt, Pablo megjelenése és az ő száraz politikai felszólalásai ezen sajnos rontottak, de az összképhez kellett ő is. Valószínűleg csak az argentin elitet akarta ekézni a film, de sokkal több lett. Ha egy picit általánosabb, filozofikusabb irányt vesz az egyéni tragédiára való koncentrálás helyett, kedvenc lenne.

Érdekességek:

- Elsa Daniel (Ana) tavaly hunyt el 80 éves korában. Alicia Bellan idén hunyt el  86 évesen.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6014255421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása