Cselekmény: Luis-t valamiért kirakta apja, hogy álljon meg a saját lábán. A fiatal férfi utolsó pénzét a lovin próbálja megfialtatni, persze veszít és mindene elúszik. Eközben egy gazdag cukorgyáros épp a gyárán kesereg, mert a vezetője, Pedro nem igazán teszi jól a dolgát. Elhatározza, hogy lányával, Anitával odautazik, hogy kirúgja; Pedronak ez természetesen nem esik jól. Luis belebotlik az álláshirdetésbe, jelentkezik, jó munkaerőnek bizonyul és ami legfontosabb, összemelegednek Anitával...

Téma: Mauronak sosem a narratívában volt az ereje, ez is egy elég lapos, kiszámítható, romantikus történet - hacsak nem megyek el valami mellett a kontextus ismeretének hiányában. Kicsit mocorgott bennem a gondolat, hogy ez szatíra akar lenni (majd alább kifejtem), de akkor azt a kelleténél jobban rejtették el.

Tartalom: Meglepően hosszú és felesleges felvezetővel mutatják be, hogy Luis-nak nincs pénze, miközben a miértet elhallgatják. Ez már vajon kritikának vehető, hogy a pénztelenség ellenére cipőt tisztíttat és lovira megy (látszat, úri hóbort)? Még érdekesebb jelenet volt, amit nemigen tudtam hova tenni, amikor egy padon falatozó férfi két nőt alaposan megbámulva véletlenül megégette magát a cigarettájával. Túl hosszan mutatták ahhoz, hogy ne jelentsen semmit. Mindenesetre Luis vidéki üzemvezető lesz, ami nem igazán illik a státuszához, de jómunkásembernek bizonyul. A társadalmi szatíra Anitával való kapcsolatában mutatkozhat meg, mert a lány apjának semmi kifogása a viszony ellen, csupán azért tiltja el őket, mert vidéken ilyet nem illik eltérő társadalmi osztályok tagjai között. Hogy az érzelmek mégis tiszták, az mutatja, hogy Anita jobban örül Luis rózsájának, mint a többi, értékesebb szülinapi ajándékának. Érdekesebb mellékszál lehetne az üzemi alkalmazott, széplelkű Jorgéé, akit durván elnyom Pedro, de ebből nem sül ki semmi. A történet végét nem lövöm le, de teljesen kiszámítható kb. a huszadik perc után, ezért annyira gagyinak hat, hogy önkéntelenül is gyanakodni kezd az ember. Persze 1928-at írunk, ki tudja. Állítólag van neki erősen erotikus beütése is, ami mai szemmel nyilván nem tűnik fel, de ez megmagyarázná pl. a nőbámulós jelenetet.

Forma: Ez már érdekesebb, és épp ezért szeretem Maurot, ugyanakkor itt még csak nyomokban jelentkezik a stílusa. Érezhető rajta a szovjet avantgárd hatása a gyártósor-montázsnál, valamint a német expresszionizmus is, de még látom benne a franciák lírai realizmusának előfutárát is Pedro jeleneteiben (tiszta Vigo). Szívesen mutatja az apró részletet, amiből következtethetünk a nagyobb egészre (pl. a pénztárca az elején), vannak érdekesebb kameraszögek, zoomolás. Kicsit statikusnak érzem és töredezettnek, mert sok a "párbeszédes", rövid jelenet, amelyek gyakran visszaemlékezések, így kissé illusztráló hatásuk van a képeknek.

Élmény: Korai Mauro, a téma nagyjából ugyanaz, mint a későbbi filmjeiben, de vizuálisan még csak a nyomait láthatjuk. Lehet, hogy jobb, mint amilyennek gondolom, csak ugye hiányzik a kontextus innen 2023 Kelet-Európájából. Mindenesetre a későbbi filmjei sokkal jobban átjöttek, ezt már-már gagyinak érzem.

Érdekességek

• -