Artúr filmélményei

Nazarin (1959)

2018. szeptember 30. 11:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Luis Bunuel
Műfaj: -
Főbb szereplők:
Francisco Rabal

Megjelenés: 1959, Mexikó
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB:
8,0

Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/nazarin-nazarin/movie-3340

Cselekmény: Nazario atya (Francisco Rabal) keresztényi aszkézisban él prostituáltak és nyomorgók közt, nincs semmije, mert mindenét elosztogatja, és előítéletek és feltételek nélkül segít mindenkin. Szomszédai közé tartozik a bántalmazó szeretője után epekedő Beatriz és az aggresszív Andara; utóbbi megöl veszekedés közben egy másik prostituáltat, ezért sebesülten Nazariohoz rohan menedékért. Az atya természetesen segít rajta, de ezzel bűnrészessé válik, így az egyház megfosztja papi ruhájától, de hagyja, hogy vidékre menjen vándorló hittérítőnek. Némi idő elteltével Nazario egy faluban összefut Beatrizzal és Andarával is, akik szentként kezdik tisztelni és követni, miután imája segítségével meggyógyít egy beteg kislányt...

Téma: Nem nehéz megfejteni, hogy Bunuel ezúttal azzal a népszerű gondolattal játszott el, hogy mi lenne egy jézusi figurával a mai világban. Nazario ennek a megtestesítője, de figyelmen kívül hagyja, a realitásokat és hogy ő is csak ember, így aztán minden irányból kudarcok érik, ő maga is elbukik. Bunuelre azonban továbbra is képtelen agyok ráhangolódni, úgyhogy nem tudom megmondani, hogy a vallást/egyházat vagy a keresztényi szellemiséget gúnyolja.

Tartalom: Nazario jellemét nem kell sokáig magyarázni, gondolom megvan mindenkinek ez a jámbor típus, mai azonban nem annyira belülről fakad, hanem a tanítások magára erőltetéséből. Persze mindez csak addig működik, amíg nem kerül igazán embertpróbáló helyzetbe; ezzel a zárul a történet is, ahogy elbizonytalanodik. Kissé epizodikus szerkezet épül a kalandjaira, amelyből jellemzően rosszul jön ki minden jó szándéka ellenére és szembekerül a hatóságokkal, az egyházzal, a munkásokkal... stb. Ez mutatja, hogy a valóság és a szigorú keresztényi elvek nem férnek össze. Pl. amikor beáll dolgozni, az osztálykülönbségek gyilkosságba torkollnak; az ima babonába; női főszereplőink végül gyakorlatiasabb szerelmet választanak... stb.  Két mellékszálunk van, Andaráé és Beatrizé. Egyikük sem változik meg igazán Nazario követésével, csupán más tárgya lesz életüknek: az önzőbb Andara maga helyett eztán a papot védi aggresszívan, a szerelmes Beatriz pedig benne látja meg álmai férfiját.

Forma: Bunuelesen semmilyen, néhány jelképes képen kívül sosem igyekezett vizuálisan kifejezni közölnivalóját, sőt mintha csak zavarná a dolog, időnként belegyorsít vagy darabosan vág. A jelképes képekből azért van pár jó darab, mint amikor a fájdalomtól eltorzult arcú Jézus a faliképen nevetőbe vált, és persze egy-egy bizarrabb dolog is megjelenik, mint pl. a törpe vagy a rohamtól rángatózó Beatriz.

Élmény: Bunuel egy méltatlanul aluértékelt filmjének tartják a Nazarint, mert a többi filmjénél sokkal érthetőbb és érzelmesebb. Az biztos, hogy itt egyedül és kizárólag a keresztényégnek szenteli az idejét a szokásos szúrkálódások helyett, de nekem nem tudott újat mondani a sok hasonló film mellett, a képi világa pedig a kezdeti szürrealista filmjein kívül sosem volt számomra izgalmas.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Francisco Rabal (Viridiana)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://arturfilm.blog.hu/api/trackback/id/tr6114259845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása