Cselekmény: ...avagy "érv, vita és egy történet". Betelt a pohár, Nilkanthát (Ritwik Ghatak) elhagyja felesége (Tripti Mitra) a kisfiával együtt állandó részegeskedése miatt. Nilkanthát rövidesen ki is rakják a házból, miután ninc pénze. Elindul hát öccsével (vagy tanítványával?) a vidéki faluba, ahová felesége ment. Útközben csatlakozik hozzájuk Bongobala, a fiatal bangladesi menekültlány, valamint Jagganath (Bijon Bhattacharya), a szintén menekült falusi tanító. Féluton egy faluba érnek, ahol egy hagyományos táncmaszkokat faragó kézművesnél szállnak meg. Egy táncelőadás közben helyi aktivisták beléjük kötnek, mert a másik táborhóz tartozóknak gondolják őket...

Téma: Az nyilvánvaló, hogy részben önéletrajzi a film, hiszen Ghatak játsza a hozzá nagyon hasonló, a kilátástalanság elől alkoholba menekülő főszereplőt, miközben előjönnek az akutális problémák is Banglades elszakadásával kapcsolatban. Viszont biztos vagyok benne, hogy a történet erősen jelképes, csak mint kívülállónak, számomra ezek értelmezhetetlenek.

Tartalom: A történet jelképességét rögtö induláskor biztosra vehetjük, hiszen egy csapat feketébe öltözött alak táncol (egy írás szerint ők baljós szellemek). A nyitójelenetben a feleség elhagyja az értelmiségi, alkoholista férjet. Az alkoholizmus oka nagyjából már ekkorra nyilvánvalóvá válik: Nilkantha az általunk is jól ismert kilátástalanságtól, tehetetlenségtől szenved és jobb híján iszik. Először öccse/tanítványa csatlakozik hozzá, ő kissé semmilyen vagy legalábbis nem értettem meg az értelmét. Majd a frissen menekültté vált fiatal, ártatlan lány, Bongobala kér tőlük menedéket, akit Nilkantha azonnal magával Bangaldessel/földanyával azonosít. Utolsóként a városba menekült falusi tanító csatlakozik hozzájuk, akinek otthonában fegyveresek lemészároltak majdnem mindenkit, így tanítvány nélkül maradt. Nem tudom miért ezek a karakterek kerültek a csapatba, semmiképp sem teljeskörű a csapat és gondolom nem ők voltak egyedül a szakadás elszenvedői, de mindegyikük megfeleltethető egy mitologikus alaknak. Útközben találkoznak az álltólag Satyajit Rayt megtestesítő sikeres értelmiségivel, majd egy faluba érnek, ami jól jelképezi a még élő, de már elfeledett hagyományokat, hiszen a hagyományos harci táncot még eljárják, ami megjeleníti egyben a polgárháborút is, ugyanakkor a helyi maszkkészítő heves vitába keveredik az akadémikusabb falusi tanítóval többek közt arról, hogy felesleges a szanszkrit, mert már senki sem beszéli. Végül politikai aktivistákkal kerülnek összetűzésbe, a végét pedig nem lövöm le.  Összefoglalva, megjelenik néhány társadalmi csoport a kor akutális problémáinak környezetében, megoldás nincs, de Nilkantha nem veszti el hitét a szebb jövőben.

Forma: Nagyon dicsérik szokásos módon Ghatak kameramunkáját, de ezúttals sokkal kevésbé volt dinamikus, mint pl. Az arany vonalban. Jellemző volt a szokatlanabb szögből való felvétel, részben egyes elemek kihangsúlyozására (mint pl. a gránáthajításkor), de inkább azért, hogy egy ég bolt alá terelje  a szereplőket. A mozgalmasabb jelenetek szerencsére már dinamikusabbak voltak, leginkább a tánc és a tűzharc, ahol a vágás felvette az események zaklatottabb ritmusát. A valósidejűnek érzett cselekménnyel kevesebbet foglalkoztak, gyakran váratlanul ugrottunk a "cselekményvonalban". A hangot a szokásos hagyományos indiai zene tette egzotikussá, illetve két alkalommal Nilkantha beszéde visszhangosodni kezdett, mintegy közvéleménnyé(?) téve gondolatait.

Élmény: Sajnos eléggé rossz minőségben, enyhén hiányos feliratozással találtam csak meg a filmet, így lehet hogy pár részlet fölött elsiklottam, de bízom benne, hogy a fordítók a lényegi pontokat benne hagyták. A tartalom szerintem időben és térben máshol élőknek problémát jelenthet, vizuálisan pedig mozgalmasabbnak kellett volna lennieahhoz, hogy lebilincseljen. Viszont a ross minőség tovább erősítette bennem a hitet, hogy nekiállhatnék forgatni akár az alacsony felbontású telefonommal is, ha kellően ügyesen megtervezem a kompozíciókat, vágásokat.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Ritwik Ghatak és Jahor Roy (Az arany vonal), Tripti Mitra (Az élet vándorai), Bijon Bhattacharya (Felhősipkás csillag, Az arany vonal)
- Shaoli Mitra (Bongobala) Tripti Mitra lánya
- A filmben szereplő kisfiú valóban Ghatak fia.
- Banglades 1971-ben szakadt el Pakisztántól rövid harcok után.
- A végén szereplő naxalite harcosok az 1960-as évek végén alakultak meg szélsőbaloldali ideológia mentén, szó szerint vett osztályharcot hirdetve. Ténykedésük azonban nem ért véget a hidegháború végével, a mai napig aktívak, bár egyes szárnyai mára politikaipárttá enyhültek.
- A filmben szereplő chhau tánc a világörökségrésze.