Cselekmény: A gazdag üzletember, Ramiro felesége halála után az önfeledt alkoholmámorba menekül, közvetlen környezete pedig nem bánja, mert annyi pénzt tudnak így kiszedni belőle, amennyit nem szégyelnek. A cselédek és az alkalmazottak a fejére nőttek, a nővére állandó betegeskedésére hivatkozik, a bátyja henyél, a fia otthagyta az iskolát és autókat vásárol, a lánya (Rosario Granados) készül hozzámenni egy, csak a pénzére ácsingózó szépfiúhoz. Épp az eljegyzési partira fut be Ramiro orvos bátyja, aki testvére gyógyulása érdekében merész vállalkozásba kezd, hátha ettől kijózanodik: a család egy szegénynegyedbe költözik és elhitetik a családfővel, hogy elvesztették minden vagyonukat...

Téma: Kissé semmitmondó vígjáték arról, hogy a gazdagság egyes esetekben eltéríthet a valódi értékektől. Bunuel hosszú szünet után kezdett újra forgatni, és egyrészt kénytelen volt megfelelni a közönségnek, másrészt látszik, hogy kísérletezik, hiszen ebben a történetben nem sok van abból a Bunuelből, akit ismerünk, illetve az egy évvel későbbi Az elhagyottak is teljesen más típus.

Tartalom: Ha van valami bunueli a filmben, az a kiinduló helyzet felvázolása, amelyben a szolgák és alkalmazottak látványosan uruk fejére nőttek, aki felesége halála miatt állandó alkoholmámorban él, és nem bánja, ha kihasználják. Négy családtag a fő mellékszereplő, közülük csak Virginiának van a cselekmény szempontjából jelentősége, ugyanis a klasszikus kabaréhelyzet mellett, amelyben a gazdagoknak szegényként kell élniük, Virginia románca az, ami a cselekményt hajtja. Ramiro magához tér, a semmirekellő család pedig szintén megtanul dolgozni és megélni a hétköznapibb örömöket. Ez azonban nem igazi szegénység (főleg Az elhagyottak tükrében), amit az egyik szegény mellékszereplő később a szemükre is hány. Van pár csavar, a végére pedig a szereplőink belül gazdagabbak lesznek, és egy mesebeli fodulattal minden a helyére kerül.

Forma: Sajnos ebben viszont teljesen bunueli, azaz érdektelen. Ezt annyiban korrigálnám, hogy a film legjobb poénja az, amikor a hangosbeszélő bekapcsolva marad, szóval egy formai megoldás a fénypontja az amúgy egyhangú képi világnak.

Élmény: Elnézést, ha nem írtam túl részletesen meg a filmélményemet, de nagyjából ennyi van benne. Egy klasszikus kabaréhelyzet, ami közepesen szórakoztató, de nem fedeztem fel benne jelentősebb esztétikai értéket.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Rosario Granados (La Diosa Arrodillada), Luis Alcoriza (Az elhagyottak, Ő, Az öldöklő angyal)
- Andres (Ladislao) és Fernando Soler (Ramiro) valóban testvérek voltak, családjuk neves színészdinasztia volt.