Cselekmény: ...avagy kb. "szerelmi pletyka". Abdel léha cégtulajdonos, folyton fedezni kell kicsapongásait. sosincs otthon, így feleségével nem is túl jó a viszonya. Egyik vezető alkalmazottja, Husszein (Omar Sharif) keményen dolgozva küzdötte fel magát, az üzleti életben kemény, magánéletében azonban teljesen fogalmatlan és gyámoltalan. Régóta szerelmes Abdel lányába, Szamihába, amit Abdel is támogat. Szamiha most érkezik haza hosszú idő után a nagyvárosi iskolájából, de nem egyedül, hanem egy régi férfiismerőssel, a nők nyelvén tökéletesen értő Lucyval. Abdel kezelésbe veszi Husszeint, hogy divatos férfit faragjon belőle és elhódítsa a lányt...

Téma: Spoiler: A fő fegyver e célra az, hogy hírbe hozzák Husszeint egy ünnepelt színésznővel, hogy Szamiha féltékeny legyen. Jó, hogy a napokban került elő a Van aki forrón szereti egy másik blogban, mert hasonlítanak abban, hogy itt is a karakterek többsége másnak mutatja magát, mint ami, ráadásul van egy-két nőiesebben viselkedő férfink is. A tettetésekből persze csak baj lesz, szóval ez lehetne a téma, de mégiscsak egy könnyű, romantikus vígjátékról van szó.

Tartalom: A felállás klasszikus kabaré: adott a tehetős család egy arisztokratikusan gőgös feleséggel, léha férjjel, a férjnek falazó titkárral és az idealista, de ügyefogyott jómunkásemberrel, aki szerelmes a család lányába. A lány viszont modern és a nagyon trendi Lucyhoz menne inkább hozzá, mert nem látja Husszeinben a belső értéket. A humor forrása az identitás és a tettetett identitás: Abdel csak csajozik, de tisztes családfőként kell mutatkoznia; szárnysegédje fedezi különböző karakterekbe bújva, néha Abdelt alakítja, néha nőket (épp csak nem öltözik be); Husszein ügyefogyott alakként megpróbál vagánynak látszódni. Velünk ellentétben a modern, nyugati nézőnek láthatatllanul török arisztokrata feleség, aki csak a származását tudja felmutatni (ld.: palacsinta) ellentétben a munkával meggazdagodó férjével, illetve a szintén török származású Lucy, akinek már a neve is nőies, és mivel Európában tanult, amerikai-francia-olasz identitásokkal bírva nagyon kitűnik már jampec külsejével is. Tualjdonképpen nem is Husszeinről szól a történet, mert ő nem fejlődik; a tinilányok azok, akik az események során rádöbbennek arra, hogy a külső nem mindig mutatja meg azt, mi van belül. Kisebb kikacsintás, hogy egyesek, elsősorban Hind Rostom, magukat alakítják, ráadásul - mivel a történet egy színpadon ér véget - főszereplőink meg is hajolnak a közönség előtt.

Forma: Különösebb erényt nem tudok kiemelni, de a vígjátéki rész jól működik, azaz jó az időzítés, a vágás tempója, a komikus színészi játék, az alázene, és ez se kis teljesítmény. A poénok egy része vizuális, ezek tűnnek inkább erőltetettnek, de legalább vannak.

Élmény: Tisztára, mint egy screwball vígjáték, és ha ez az ember érzése, akkor nem jár messze a valóságtól, mert egy 1920-as évekbeli amerikai darab feldolgozása. Gondolom annyi köze lehetett a korabeli Egyiptomhoz, mint a mi 1930-as évekbeli filmjeinknek a valós magyar viszonyokhoz. Szóval szórakoztató volt, de nem több, pedig csírájában ott volt a nagyság lehetősége.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Omar Sharif (Arábiai Lawrence, Doktor Zsivágó), Hind Rostom (Kairói állomás)
- Soad Hosny 2001-ben, 58 évesen az erkélyéről lezuhanva halt meg. A pletyka szerint nem baleset volt...