Cselekmény: Ivaot letartóztatják sorozatgyilkosságért. A kihallgatás során megismerjük múltját és gyilkosságait. Mivel keresztény családból származik, sok megaláztatást kellett elviselnie gyerekkorában, nem is lett túl jó magaviseletű, a börtönt is megjárta. Katonaként teherbe ejtette Kazukot, akit később feleségül vett és családot alapítottak. Kapcsolatuk azonban nem túl jó, így a börtönévek alatt Kazuko nemhogy eltávolodik Ivaotól, de beleszeret az apjába (Mikuni Rentaro) is...

Téma: Sehol sem olvastam igazán kielégítő elemzést, de mindenképpen arról lehet szó, hogy hogyan nyilvánul meg a társadalomban egy minden korlátot semmibe vevő elem. Ivao egy zabolátlan erő, ösztönlény, de nem a szokásos pozitív értelemben, akit elnyomnak a társadalmi szabályok, szóval nem egyértelmű, mire akart kilyukadni a történet.

Tartalom: A történet szerekezete nagyjából lineáris, de gyakori a múltbéli vagy jelenkori bevágás. A jelennel indítunk, Ivao letartóztatásával, és már ekkor megmutatkozik, hogy tojik a rendre, nem működik együtt a rendőrséggel és nem hajlandó magát bűnösnek sem tekinteni. Gyerekként is problémás, javítóintézetekbe kerül, szembemegy a család által kiszemelt feleséggel, új és új életekbe kezd, kötetlen a pénzhez való viszonya... stb. A másik dolog, ami már itt megmutatkozik, az az ösztönlénysége, hiszen fő bánata, hogy nem fog tudni többet dugni, és az étvágya végigvonul a történeten, és mintha gyilkosságai is a pillanat hevében történnének. Fontos karaktere a történetnek Ivao apja, aki keresztény, ami nem túl szerencsés Japánban. Ez plusz egy szabályrendszer, ami rárakódna Ivaora, de inkább az apát korlátozza, aki viszonyt folytat(na) Ivao feleségével és ezért felesége és fia halálát kívánja. A cím is innen ered, Pál rómaiakhoz írt levelének részlete, amely épp arra utal, hogy ne álljunk bosszút. Két fontos dolog történik, ami szerintem a kulcs: az egyik, hogy az apa szerint Ivao csak azokat ölte meg, akik nem tudnak ártani neki (talán ebből ered alapvető frusztrációja); a másik, hogy Ivao még holtában is ellenáll a hagyományos szokásoknak (ld. a csontjait, nem lövöm le a poént). Érdekes a szülő-gyerek viszony megjelenítése: mindkét példában a szülők kényszerítik gyerekeiket kellemetlen helyzetbe (Ivao viszont egyáltalán nem foglalkozik velük).

Forma: Képeiben sajnos nem volt izgalmas, a nézőpontokkal játszadozott néha, elrejtve vagy csak később felfedve a jelenet egyik elemét (pl. leskelődő anyák). Szerencsére a gyilkosságokat nem amerikai módra mutatta be stilizálva, hanem életszerűen, mint a Tízparancsolatban, ami megrázó tud lenni gyakorlatlan szemnek. A kornak és e gyilkosságoknak megfelelően sok és nyílt volt benne a szex ábrázolása, de egyébként más különlegességet, kifejezőeszközt nem figyeltem meg.

Élmény: Imamurától formabontóbb filmre számítottam az Egy ember eltűnik alapján, de ez sokkal inkább Osima stílusához állt közel. Illeszkedik az 1970-es évek erőszakos-pornós filmjei közé, de nem érzem benne annyira a társadalmi korképet, a mögötte meghúzódó gondolatot, és nem is látványos.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Mikuni Rentaro (Harakiri), Tonojama Taidzsi (Társasházi történetek, Az érzékek birodalma), Sirakava Kazuko (Túlvilág)
- Ivao alapja valós, bár valamennyire természetesen dramatizálták az eseményeket. A tettes Nisigucsi Akira (1926-1970) volt, 1963-ban követte el a gyilkosságokat úgy, ahogy a filmben is megjelent.