Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ez a film is az ő produkciójuk, de nem tudni, ki rendezte.

A film: ...avagy "a csellista első díja". A történetben egy csellista kiül a térre játszani, de vélhetően olyan rosszul teszi, hogy a szomszédok előbb szép szóval, majd megdobálva próbálják elkergetni. Végül egy kislány átnyújt neki egy virágcsokrot, amit ő elismerésnek vesz és elmegy. Azt hiszem ez a történet már szintlépés a narratívákban, hiszen bár két poénra épülő rövidfilm, amiben az első poén az, hogy egyre durvább dolgokat hajigálnak a csellistára, a kislányos zárópoén mégis tartalmaz mélyebb gondolatiságot. Formailag nem túl izgi, van benne két vágás, amiből az egyik párhuzamos, amúgy a hagyományos szemből-mutatok-mindent típusú felvétel. Lehet furán fog hangzani, de nekem ez egy tökéletes film ebből a korszakból: gondolatébresztő, szórakoztató és közvetlen.