Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivlizálásban gondolkodtak, miután felfedezték a nekik ügynökösködő de Chomon tehetségét a trükkfilmekhez. A spanyol de Chomon 1871-ben született, színésznő felesége révén került az iparág közelébe, 1903-ban forgatta le első saját filmjét, majd idővel egyre inkább a trükkök kidolgozásának szentelte idejét. Dolgozott többek közt a Napóleonon is egyik utolsó filmjeként, mielőtt 1929-ben váratlanul elhunyt volna.

A film: ...avagy "a sátán szórakozik". A történetben a sátán unatkozik, ezért bűvészmutatványokkal szórakoztatja magát. Ez inkább díszlet, mint cselekmény, egyszerűen csak egy beöltözött bűvész tartalom nélküli műsorát láthatjuk. Frontális, vágás nélküli, pontosabban van vágás, de az csak a Melies-szerű trükkökhöz van. E trükkök nagy része már idejétmúlt:füstbombák, repkedő tűzgolyók, eltűnő és megjelenő dolgok, visszafelé haladás, vetítés; az egyetlen érdekesebb mozzanata, amikor befőttesüvegben tárol apró embereket, mint a Frankenstein menyasszonyában. Szóval tartalmilag elavult, trükkjeiben elmegy, mindez ráadásul tíz perceben úgy, hogy nem fut ki sehová... 1907-ben nekem ez már kevés.