Előzmények: A francia Georges Melies (1861-1938) már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere-testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: Melies technikáját már jól ismerjük, vágásokkal helyez el a képen új dolgokat vagy vesz el belőlük. És ami a Szent Antal megkísértése (1898) c. filmjében még horror volt, az itt a szituáció miatt varázslatos fantasy: hősünk, a címbéli rádzsa ugyanis elalszik és álmában többek között földöntúli lények jelennek meg. Ha van valami fejlődés vagy érdemben eltérő más filmjeihez képest, hogy a végén itt az álomjelenet visszavált a valóságba egy tökéletesen ütemezett vágással, amitől sokkal átélhetőbb lesz az illúzió, mintha végig a fantasztikumban lennénk. Melies kreatív vígjátékai még mindig sokkal jobbak, de egy fokkal ez is jobb a szokásos trükkfilmjeinél. Állítólag volt egy drágábban árult, kézzel kiszínezett változata is.