Cselekmény: ...avagy "nagyi". Bila és Nopoko falusi gyerekek, barátok. A falu szélén egyedül élő idős nőt a falusiak boszorkánynak tartják, de miután segít bújócskában Nopokonak, a gyerekek megkedvelik, különösen a rosszcsont Bila kezd vele sok időt tölteni. Eközben a faluban is zajlik az élet: kigyullad egy raktár, az egyik friss házas nő megelégelve részeg férje tehetetlenségét inkább korábbi szerelmével hetyeg,.. stb.

Téma: Talán nincs központi témája, bár egy kritika felvetette, hogy a gyermeki és a felnőtt világ szembeállításáról lehet szó. A fő cselekményszál a nagyi igazságtalan kiközösítére fut ki, de inkább a falu/élet sokszínűségét láthatjuk, ahol van rossz és jó is egyaránt.

Tartalom: Itt van például Bila, aki egy rosszcsont, de nemcsak kedvesen értve, hiszen simán lop, hazudik - van viszont igazságérzete és bátorsága. Bila apja szigorú, de jogosan van kiakadva fiára, és feleségével való viszonya mutatja (aki elnézőbb a fiúval és férjét szexszel zsarolja), hogy azért alapvetően ő se csak egy állandóan szigorú ember. A sokféle karakter mellett két főbb cselekményszál van: az egyik a házasságtörő nőé, aki megunva férje állandó részegeskedését volt szerelménél talál vígaszt (aki főállásban csaló koldus). A részeg férj azért iszik, mert folyton semmibe veszik, pedig ő a falu legértelmesebbje. Teht ebből is látszik, hogy nem akar leragadni a történet az élesen elválasztható jó-rossz tulajdonságoknál, mindenben megtalálható mindkettő. Ami a nagyit illeti, spoiler: azért közösítették ki, mert árva volt, aztán ráaggatták, hogy boszorkány, pedig Bilával való viszonya mutatta meg, hogy hasznos tagja lehetett volna a közösségnek. Végül Nopoko és Bila kapcsolata érdemel még egy kis szót, akik barátok, de már látszik, hogy ahogy kamaszodnak, lassan szerelembe fog fordulni a dolog - egyelőre azonban megáll a gyerekes hajzhúzásnál.

Forma: Számomra ez volt a film legfőbb erénye is, a Nopokót alakító kislány már majdnem ki tudta ezt fejezni arcjátékával, pedig a szereplők az afrikai filmek többségéhez hasonlóan amatőrök voltak. A többség természetesnek tűnt. Képileg nem volt annyira izgalmas, de az afrkai táj természetes színei szépen mutattak a színes filmen, fekete-fehérként sokat vesztett volna. Gyakoriak voltak a távoli felvételek, azaz némileg "dehumanizálták" az eseményeket a szereplők természetbe helyezésével, személyes érzéseik eltörpítésével. A zene is a könnyeddebb, "ilyen az élet" hangulatot hordozta a drámai részek ellenére is.

Élmény: Elvileg egy hagyományos mesén alapul a történet, érződik is az egyszerű egyetemessége. Azt hiszem, egy szeretetteljes, életképekkel teli film akart lenni, az a melegen humaista féle, amit szeretek, de ezúttal sajnos kevésbé jött át a szándék, mégha voltak is ilyen pillanatai.

Érdekességek:

- Burkina Faso nyugat-afrikai, soknemzetiségű ország, mai lakosságának ősei a 8. századtól kezdtek megtelepedni az amúgy őskor óta lakott vidéken. Jelenlegi határai a 19. század végi francia gyarmatosítás során alakultak ki, függetlenségüket 1960-ra vívták ki. Ekkor még folyójuk után a Felső-Volta nevet viselték, 1984-ben nevezték át magukat mai nevükre, ami "becsületes emberek országát" jelenti.
- Burkina Faso az egyik legtermelékenyebb afrikai ország filmgyártás terén és náluk van a legnagyobb afrikai filmfesztivál is.
- A rendező tavaly hunyt el 64 évesen tisztázatlan körülmények között, bár mintha a Wikipedia vonatkozó cikke öngyilkosságot sejtetne.