Előzmények: ...avagy "a kísértetház". A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivlizálásban gondolkodtak, miután felfedezték a nekik ügynökösködő de Chomon tehetségét a trükkfilmekhez. A spanyol de Chomon 1871-ben született, színésznő felesége révénkerült az iparág közelébe, 1903-ban forgatta le első saját filmjét, majd idővel egyre inkább a trükkök kidolgozásának szentelte idejét. Dolgozott többek közt a Napóleonon is egyik utolsó filmjeként, mielőtt 1929-ben váratlanul elhunyt volna.

A film: A történetben az eső elől egy baráti hármas bemenekül az elhagyatott házba, amelyben váratlanul a tárgyak életre kelnek és minden megborul. A spanyol Melies-ként emlegetett de Chomon rászolgált nevére, a trükkök többsége a vágás-csere elven alapszik, de jelentős részt szentelnek egy stop motionös trükknek, ami eddig nem volt annyira jellemző (az önmagától szeletelő kés). Van viszont már oldalra boruló szoba, valamint vetített alakok. A ház külső képe és a szörny már előrevetíti az expresszionizmust, szóval az a része egész jó, de a történetvezetés még gyenge, hiszen hőseink megijednek ugyan, de aztán folytatják ténykedéseiket, mintha mi sem történt volna.