Előzmények: Az Egyesült Államokban Edisonhoz köthető a film kifejlesztése, Dickson végezte el számára a munkát, aki 1895-ben ott is hagyta hogy saját céget alapítson. A már jó ideje színészként próbálkozó Griffith itt kapta meg 1908-ban az első filmszerepét a Kimentés a sas fészkébőlben, és még ebben az évben megbízták az első rendezésével.

A film: A történetben a vidéki orvos kislánya (Gladys Egan) súlyosan megbetegszik, de vele egyidőben egy másik kislány is. A szülők rimánkodnak, hogy segítsen rajtuk, így az orvos kemény dilemma elé kerül: a kötelessége az első vagy a családja? A The mended Lute-hoz hasonlóan itt is felemás a sztori, belenget valamit az elején, ami végül nem jön, így a tragédia mellett ez is az üresség érzetét kelti. Itt már vannak feliratok, párhuzamos vágásokés jelenetek helyszínei közti vágások, szóval már igazi film, amit az is jelez, hogy tekintélyes idő megy el az orvos családi idilljének bemutatására, hogy aztán az első képsorokat ismétlő zárókép annál haásosabb legyen. Jól látható a kísérletező kedv, hiszen a család első megjelenése egy hosszú kameraoldalazás ellenére megáll a szélén és nem kerül a középpontba. Apró érdekességet is kiszúrtam: a cég logóját beleszőtték még a díszletbe is, hogy ne leessen hamisítani. Szóval összegezve, ez már egy érett film, elfér a némafilmek között. Kellően drámai és vannak érdekes, hatásos húzásai.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Kate Bruce (Türelmetlenség), Gladys Egan (Dollie kalandjai), Florence Lawrence (The mended Lute, Those Awful Hats)