Téma: Kicsit sem burkoltan a mexikói, hetven évig kormányzó Intézményes Forradalmi Párt kigúnyolását látjuk, bár lehet hogy felesleges ennyire személyeskedni és úgy általában a mexikói (és a globális) politikai élet is megfeleltethető a történetben látott korrupt, erőszakos, a közösséggel mit sem törődő vezetésnek.

Tartalom: A kerettörténet a választásokról felesleges, a lényeg, hogy egy kis falu rendre elüldözi/meglincseli polgármestereit, így a vezetés következő jelöltje a pártban vakon hívő, de semmiere se jó Vargas lesz, aki teljesen jószándékúan érkezik a faluba, míg nem szembesül vele, hogy az előző vezetés lenyúlta a falu pénzét. Ekkor tanácsolja neki főnöke, hogy éljen Heródes törvényei szerint, azaz legyen geci, különben vele lesznek gecik. A kezdetben lelkiismeretes Vargas visszautasítja a kenőpénzt, de mivel szüksége van rá, végül beadja a derekát. A történet egyik problémája, hogy ezt a vívódást gyorsan lerendezi és Vargas-t egy pillanat alatt elkapja a mohóság és teljesen kivész belőle a közösség szolgálata iránti igény; innentől kezdve már csak pénzt szed be és fegyverrel kényszerít, illetve kedve szerint írja át a törvénykönyvet, nem mintha bármi jelentősége lenne, hogy mi szerepel benne. Az allegorikus történethez tartozik még fő szövetségese, a korrupt pap, aki szintén csak a pénzt szedi be együttműködve Vargas-szal, illetve a gyónásokat is arra használja, hogy terhelő infókat szedjen össze a falusiakról. Megjelenik benne az Egyesült Államok is a kapzsi, csaló Bobby személyében, szóval röviden összefoglalva tipikus latin politikai leírást látunk: a korrupt, egyeduralomra törő politikusok erőszakkal uralkodva nyomorgatják a szegényeket az egyházzal összefogva, amibe szívesen beszállnak az amerikaiak is. Alapvetően humoros akar lenni, amit az esetlen Vargas ügyetlenkedése szállít.

Forma: A legjellemzőbb tulajdonsága a régies hatású szépiás képi világ, ezen kívül egyetlen érdekesebb montázs van benne Vargas bordélyházi látogatásairól, ami a dolog gyakoriságát fejezi ki. A film végefelé van egy kép, ahol egy halott politikus vérző tetemén, disznók közt számolgatja bankjegyeit Vargas az asztalánál polgármesteri díszben. Simán el tudom képzelni, hogy ez a kép volt meg legelőször, amibe igyekeztek belesűríteni mindent, és ebből építették fel visszafelé haladva a filmet. A zene nem volt jellegzetes, a színészi játék helyenként zavaróan túlzó, mintha nem tudtak volna dönteni, hogy karikatúrát akarnak vagy realizmust.

Élmény: Fontos megjegyezni, hogy ekkor, 1999-ben ért végéhez a párt hetvenéves, demokráciának álcázott uralma és 2000-ben el is vesztették a választásokat. Nem hiszem, hogy a film hatására, amit be is tiltottak, hanem inkább fordítva: abban a végjátékban már el lehetett készíteni ezt a nyílt kritikát. Valami olyasmit képzeljetek el, mint a Megint tanút: hiába pontos korrajz, hiányzik belőle a bátorság és az őszinte humor.

Érdekességek:

- Korábban láttuk: Ernesto Gomez Cruz (Csodák utcája), Manuel Ojeda (Canoa)
- Pedro Armendariz (Lopez) annak a Pedro Armendariznak a fia, akivel több 1940-es évekbeli mexikói klasszikusban találkozhattunk