Előzmények: Az Egyesült Államokban Edisonhoz köthető a film kifejlesztése, Dickson végezte el számára a munkát, aki 1895-ben ott is hagyta hogy saját céget alapítson. A már jó ideje színészként próbálkozó Griffith itt kapta meg 1908-ban az első filmszerepét a Kimentés a sas fészkébőlben, és még ebben az évben megbízták az első rendezésével.

A film: A történetben egy idős színész kora miatt nem kap meg egy szerepet, így családja pénz nélkül marad. Egy véletlen folytán azt az ihletet kapja, hogy alakítson koldust az élet színpadán, így szerezve pénzt... Talán kissé erőltetett párhuzam, de azonnal Az utolsó ember ugrott be róla, ahol az öregember lecsúszik és megszégyenül. Ez a film annyiban több, hogy hősünk nem kiszolgáltatott és némi metafizikai síkot felvillantva szerepet játszva kezd koldulni; annyiban viszont kevesebb, hogy nem kiszolgáltatott és a befejezése még egyszerűbb Az utolsó emberénél. A párbeszédes feliratok még miindig hiányoznak, viszont a narratíva már mai modernséggel vezet egyszerre több szálat, ugrálva közöttük - ez már mindenképpen a korabeli közönség megérését mutatja és ez már számomra előre jelzi a három évvel későbbi az Egy nemzet születéséhez szükséges bátorságot is, ami az eddigiekhez képest mérhetetlenül komplex és hosszú. Az ide-oda ugráló vágásokon kívül azonban a kamerán nem láttam semmilyen innovációt, csupán a tartalom vált egyre kifinomultabbá (egy jó példa erre hogy a tök mellékes szerelmi szálban a film végén váratlanul és fókuszon kívül egy csókot kap a színész lánya és ennek váratlansága, előzményei következményei megjelennek a színészi játékban, holott tényleg csak egy kis részlet az egész).