Cselekmény: Nader és Simin válnának, mert Simin külföldre akar költözni kislányukkal, Nader viszont nem, részben mert apja demens és állandó felügyeltre szorul. Simin elköltözésével Nader felfogadja a vidéki Razieht, hogy legyen az öreggel, amíg dolgozik. Razieh túlvállalja magát, mert nem csak messziről kell bejárnia, hanem mint kiderül, a beteg állapota leromlott és már teljeskörű ápolásra szorul, ráadásul Razieh terhes is. Férje venné át a nehezebb feladatot, de már előtte elviszi a rendőrség adósság miatt, így újra Raziehre hárul a feladat. Egy nap Nader úgy ér haza, hogy apja karjánál kikötözve lóg leesve az ágyról, Razieh pedig sehol. Amikor megjelenik, ki is dobja a lakásból dühösen...

Téma: ...és innentől kezdődik az igazi bonyodalom, de nem lövöm le a fordulatokat. Nagy dolgokra persze ne számítsatok, az egész nagyon hétköznapi. Felvetődik több erkölcsi dilemma (igazság, kegyes hazugság, elvek és kompromisszumok), megjelenik több társadalmi réteg (vélhetően Irán két legnépesebbje, a közép- és az alsóosztály, de generációs és vallási keresztmetszet is megfigyelhető). Válaszok nincsenek, csak kérdések, amelyek egy olyan világot festenek le, ahol nincs tisztán jó és rossz, mindenki hibázik.

Tartalom: A válóperrel nyitunk, ami elsőre eredménytelen; innen tudjuk meg, hogy Simin menne a jobb körülményekért, Nadernek viszont elég jó itt is és ott a beteg apja, akit gondozni kell (a gyerek jövője vs a múlt). Ez nyilván csak a felszín, van más gond is a világias, középosztálybeli házaspárnál - ekkor azonban ez a szál eltűnik és belép a szegény, vallásos Razieh ápolóként. Hogy értsétek a film hétköznapiságát, itt az egyik első bonyodalom: Razieh csak felügyeletet vállal, de az alzheimeres apa már az első nap bevizel váratlanul, azaz ápolásra  szorul, amiről nem volt szó, de közben Nader már lemondta a többi jelentkezőt. Raziehnek meg kell a pénz, úgyhogy inkább marad, pedig férjének ez nagy szégyen lenne, ha tudná és Razieh se szívesen vetkőztet le egy férfit. A helyzet bírósági üggyé fajul, Nader és Razieh férje is azon vannak, hogy nekik legyen igazuk, a nők azok, akik gyakorlatiasabb megoldást keresnének, de a leginkább szenvedő felek a gyerekek, akik kénytelenek igazodni a felnőttek mocskos világához. Noha a bírósági ügy során Simin alig szerepel, mégis érthetővé (de nem konkréttá) válnak azok a mélyben meghúzódó ellentétek, amelyek a történeteleji válóperhez vezettek, így a film végén újra visszatérünk a perhez. A pár lányának kell dönteni, hogy melyik szülőt, azaz melyik világot, mely elveket választja további életéhez, itt azonban véget ér a film és nem mutatja be a döntést, hiszen nem is fontos, csak a helyzet.

Forma: Az egész film erejének kulcsa a történet mérhetetlen hétköznapiságában rejlik, ennek megfelelően a kamera is a szokásos iráni áldokumentarista stílus jegyeit hordozva kézikamerásan közelről, folyamatos mozgással követi a karaktereket. A vágások dinamikája képes ezt is fokozni. A színjátszást szokás dicsérni, de én nem éreztem kiemelkedőnek.

Élmény: Az évtized egyik legjobbjának tartott film valóban tökéletes forgatókönyvvel bír, a képi megvalósítás ezt szépen alátámasztja, de mivel személy szerint nem ezt várom el egy filmtől, nem volt katartikus az élmény. Pedig meg lett volna a lehetőség benne, hogy kiarosztamis fordulatot vegyenek az események, de nem ez történt. Más időket élünk.

Érdekességek:

• A Termeht alakító lány a rendeő lánya