Előzmények: Olaszországba is természetesen Lumiere-közvetítéssel jutott el a film, de az olaszok hamar rákaptak az ízére és rövidesen nagy, globálisan is nagy stúdióik alakultak. Mario Caseriniről (1874-1920) sajnos nem találtam infót.

A film: A történetben Elsa egy katonatiszt lánya, udvarlója azonban kém, és amint sikerül ellopnia egy fontos dokumentumot, felszívódik. Elsa apja öngyilkos lesz szégyenében, Elsát pedig az uralkodó száműzi... Elspoilerezhetném a történet többi részét fél sorban, de ez csak egy egyszerű tragikus, romantikus történet, úgyhogy beszéljünk inkább a megvalósításáról. Először is a film lassú és hosszú, másfél órás viszonylag kevés cselekménnyel, sokkal kiemeltebb szerepet kap a hangulat, több cselekményt nem közvetlenül szolgáló jelenet is van, a karakterek pedig gyakran merengenek hosszasan. Van pár izgalmas megoldás, pl. két jelenet is a megvílágítása miatt tiszta noir, pedig hol van az még, de kreatívan tudják felhasználni a tükröket és a mélységet is. A legnagyobb gondot a sokat dicsért, de mai szemml túlontúl teátrális színjátszás okozza, de teljesen korrekt, nézhető, modern hatású film.

Érdekességek:

• A rendező felesége alakította a herceg anyját.