Előzmények: Olaszországba is természetesen Lumiere-közvetítéssel jutott el a film, de az olaszok hamar rákaptak az ízére és rövidesen nagy, globálisan is nagy stúdióik alakultak. Enrico Guazzoniról (1876-1949) sajnos nem találtam infót.

A film: A történetben a római hadvezér Vinicius beleszeret keresztény rabszolganőjébe, Lygiába, erőszakos közeledése miatt azonban a nő inkább elszökik. Vinicius megszállottként azonban nem hagyja annyiban és a bajkeverő Chilo segítségével követi a keresztények rejtekhelyére is, ahol vegérintik Szent Péter beszédei... A történet a kereszténységet promótálná történeti kontextusban, és ez valamennyire sikerül is, hiszen Chilo karakterfejlődése megcsillantja a vallás egyik erényét. A film azért továbbra is elsősorban a szöveg illusztrációjaként működik és nem annyira a képekkel mesél, így narratívaként nem jó. Cserébe viszont van értékelhető színészi játék egyes esetekben, illetve grandiózus képes többezernyi statisztával, korabeli jelmezekkel és díszletekkel, sőt, még oroszlánok is előfordulnak! Nem volt rossz a korához képest, a vége még kapott egy előremutató, jelképes jelenetet is, de ez még nem az az áttörés, ami a rövidfilmek világából átvezet az egészestés korszakba.

Érdekességek:

• Olaszországban ekkoriban az irodalmi feldolgozások voltak népszerűek, nem csoda, hogy sorra került az 1895-1896 során megjelenő, nagysikerű Quo Vadis is, amely 1905-ben Nobel-díjassá tette íróját.
• A marketing meglepően modern volt, a világpremier Berlinben volt, ahol jelmezben fogadták a nézőket.