Cselekmény: Az első világháborúban járunk. A nagyvilági, nőcsábász újságíró Sándor tartalékosként gyakorlatilag a civil életét éli, csak időnként kell megjelennie a laktanyában, így aztán nyugodtan csaphatja a szelet a népszerű énekesnőnek vagy épp a tehetős család lányának, Pirikének. Egy laktanyás vasárnapi napon katonaruhájában maradva látogat ki a parkba, ahol megismerkedik Vilmával, a parasztlánnyal. Megigézi őszinte szépsége, de a lány földhözragadt természete miatt nem meri bevallani, hogy egyszerű katonánál jóval magasabb körökben mozog, főleg miután kiderül, hogy Vilma épp Piriék cselédje...

Téma: Társadalmi korrajzáért rajonganak érte a kritikusok, de azért a korabeli társadalomnak egy elég szűk, kispolgári szeletét mutatja csak be. Általánosabban véve talán a dolgozó nép erkölcsi fölényét akarná érzékeltetni, elvégre mégiscsak az 1950-es években vagyunk, de ahogy a korábbi magyar filmek esetében, úgy itt is túlságosan kis hangsúlyt kap ez a törésvonal, hogy érdemben beszélni lehessen róla.

Tartalom: Sándor nagyvilági újságíróként ismer mindenkit és időnként narrálja gondolatait - ebből vagy többnek kéne lennie, ha már egyszer alkalmazzák vagy teljesen hanyagolni kellene, ha már egyszer filmről van szó. Szóval újságíró és kávéházban tölti napjait, ennek köszönhetően képet kaphatunk a kávézó vendégeiről: a kölcsönkérve kolduló, lecsúszó középosztálybeliről, az igazságot és hazugságot szakmai fogásként használó újságíróról, a talpig díszben csajozni próbáló tisztről, na és persze a férjeket fogni próbáló úrinőkről. Velük "szemben" áll a dolgozókat egyszemélyben megtestesítő Vilma, akin nyoma sincs az alakoskodnásnak, ami a szívén, az a száján, azonnal fel is hívja magához dugni Sándort, akiért képes később egész nap az esőben is várakozni akár. Van azonban tartása és józan esze is, így nem tesz olyat, ami hosszútávon rossz lenne neki. Ha van társadalmi üzenet, akkor ez volt az, egyébként a játékidő nagy részében a pár csak szívmelengetően enyeleg. A háttérben megjelenik az első világháború is pl. a frontra induló sorkatonákkal (miközben ugye Sándor és a tisztek csak otthon kávézgatnak), de csak egy-egy pillanatra tapos bele a film romantikus hangulatába sebesültekkel vagy aggódó rokonokkal. És mint a Nyugaton a helyzet változatlanban, a tapasztalt katonák itt is lenézően hallgatják az idealista civilek háborús gondolatait.

Forma: Ebből a szempontból sajnos érdektelen a film, a kamera nem olyan látványosan expresszív, mint a korábbi magyar filmekben, a néhány elhangzó daltól már majdnem musical lett. A társadalmi képmutatás megmutatkozott a színészi játékban is, Vilma visszafogott játéka sokkal élvezhetőbb volt, mint a többiek harsányabb stílusa.

Élmény: Simán lehetett volna belőle helyzetkomikumon alapuló vígjáték vagy romantikus tragédia, épp ezért több írás is azt hozta fel fő erényként, hogy hiába kínálta magát, nem vált giccsessé, egy ilyen sztorit is le lehet forgatni kellő érzékenységgel és természetességgel. 1955-ben készült, tehát még erősen a propagandakorszakban, szóval simán el tudom képzelni, hogy az elvtársak direktebben képzelték el a társadalmi szembenállást. A rendezőt dicséri, hogy nem így lett.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Pécsi Sándor (Talpalatnyi föld), Szirtes Ádám (Talpalatnyi föld, Körhinta), Barsi Béla és Kozák László (Körhinta)
  
• Még életben van: Ambrus András (94)
  
• Színészdinasztiák: Darvas Iván feleségei Tolnay Klári és Házy Erzsébet voltak; Kozák László felesége Lorán Lenke volt.