Cselekmény: Első világháború. A kis csavargó (Charlie Chaplin) ezúttal a hadseregben találja magát. A kiképzés után irány Franciaország, és az első napok egyhangúan és nem túl jó körülmények között telnek, de rövidesen eljön az első roham ideje...

Téma: Az enyhén propagandába hajló történetnek nincs nagyon értékelhető cselekménye, de Chaplin szerencsére jó érzékkel kihúzza a propaganda alól a talajt a befejezéssel. Szóval nem igazán akar kilyukadni sehova, célja kizárólag a katonák megnevettetése.

Tartalom: A történetnek van ugyan íve, de nem kapcsolódnak a jelenetek szorosan egymáshoz: a csavargót kiképzik, viszket a bolháktól, bajársaival bajtársiasan viselkednek egymással, unatkoznak, félnek, alkalmazkodnak a háborúhoz... stb. Ezek mind a katonák mindennapjait hivatottak bemutatni, később pedig megjelennek a vágyaik is, hiszen Chaplin egymaga legyőzi az ellenséget (akiket egyébként egyáltalán nem állít be gonosznak). A legjobb poénok továbbra is a csavargó félszeg és esendő karakteréből adódnak.

Forma: A vizuális gegek ezúttal jellemzően nem voltak túl kreatívak, a legsokatmondóbb az volt, amikor a katonák a lövészárokból kiemelve tárgyakat hagyták, hogy az ellenfél ellője a tetejüket, ezzel kinyitva pl. üvegeket. Pedig az elején volt egy sokatígérő mozgó kamera, de végül nem lett telepakolva látványos elemekkel, még különösebb kaszkadőrmutatványok sem voltak. Színjátszásról sok értelme nincs beszélni karakterek híján, meg ugye zenéről sem egy némafilm esetén.

Élmény: Ez most csalódás volt, Chaplintől többet vártam az eddigi filmjei alapján, ez inkább visszalépés volt. Kicsit lehet rajta nevetni és nem túl hosszú, szóval kibírható.

Érdekességek:

• Korábban láttuk Chaplin filmeken kívül: Tom Wilson (Egy nemzet születése, Türelmetlenség)