Cselekmény: Az első fél óra eseményeit meg sem próbálom összefoglalni. A lényeg, hogy három fiútestvér gyerekkorában elszakad egymástól: Amarra egy hindu rendőr (Kamal Kapoor) lel rá, így ő is az lesz; Akbart egy jólelkű muszlim veszi magához, ő nőcsábásszá nő fel és énekes szeretne lenni; Anthony egy keresztény papnál talál menedéket, ifjúkorára jólelkű, de simlis bártulajdonos válik belőle. Amikor egy autóbalesetben elütnek egy idős asszonyt, véletlenül úgy adódik, hogy épp ők hárman adnak vért neki a kórházba, és nem is sejtik, hogy testvérek és hogy az asszony az anyjuk. Valamivel később Amar egy nyomozás során (amiben apjuk is érintett, de ezt nem tudják), beviszi Anthonyt kihallgatásra...

Téma: Az örökbefogásoktól kezdve nyilvánvalóvá válik, hogy a három testvér a három nagy világvallást hivatott megjeleníteni, szétszakadásuk és egymásra találásuk pedig India három részre szakadása és reménybeli újraegyesülése - vagy legalábbis az Indián belüli megosztottságon való felülemelkedés.

Tartalom: Az első szakasz fél óra, ebben láthajuk, hogy az apa bűnözők elől menekülve, az anya önfeláldozóan hagyja el a családot, a gyerekek pedig három különböző nevelőapához kerülnek. Bő húsz évvel később jelképesen épp saját anyjuknak adnak vért mindhárman. Csak ekkor jön a főcím. A különbség köztük nemcsak vallási, hanem társadalmi is, ahogy szerelmeik is más-más csoportot jelenítenek meg. Ilyen egységet jelentő jelkép még Szai Baba alakja, aki hindu és muszlim volt egyszerre - és ki tudja hány volt még, amit nem vettem észre. A lányokkal a második szakaszban jönnek össze, az utolsó harmad már csak a lezárása a bonyolult cselekménynek. Ez a cselekmény brutálisan erőltetett, üvöltően alárendelt a dramaturgiának, teljesen életszerűtlen. Értsd: mindig épp jókor a jó időben történik valami vagy van az adott helyen valaki. Műfajilag a maszala filmekhez sorolják, mert több műfaj keveredik benne a drámától a romantikán át az akcióig és vígjátékig. Főleg vígjáték. A humor alapja a nyomi gonosz karakterek, akiket meg lehet szégyeníteni fizikailag vagy verbálisan. A karakterek amúgy egysíkúak, leszámítva a legtöbb játékidőt kapó Anthonyt (nem véletlenül lett ő a legnépszerűbb), ő ugyanis vallásosan jó, de azért nincs ellenére a piti bűnözés, illetve képes hibázni. És ami a legfontosabb, kap időt arra is, hogy lelkivilágát is bemutassa pl. a messze legjobb tükör-jelenetben, amelyben részegen önmagával vitatkozik.

Forma: Ahogy a cselekmény életszerűtlenül erőltetett, ugyanez igaz az akciójelenetekre is. Nem mondom, hogy hiányzik belőlük mindig a kreativitás, de annyira látványosan szarul van kivitelezve, hogy jól láthatóan nulla erőkifejtéstől dobnak hátast az emberek, bár gyakran csak a levegőt ütik. Többször ugyanilyen szar a vágás, képtelenek finom átmenetet létrehozni vele, és az énekre való tátika se megy. Igen, ének, ez egy indiai film, zene és tánc muszáj, hogy legyen, ami nem is mindig indokolatlan, amikor zenészek adják elő, a dalok ráadásul fülbemászóak tudnak lenni. A táncok koreográfiája is olyan, mint az akcióké, időnként megvillan bennük a kreativitás (különösen a tojástáncnál), de azért messze van Fred Astaire-től,  Gene Kellytől. A színészek túlzóak, de egy ilyen vígjátékhoz ez illik.

Élmény: Egy magyar írás úgy fogalmazott, hogy a Bud Spencer - Terence Hill filmeket idézi, és ez helyenként igaz is, de a kivitelezés messze elmarad profizmusban és kreativitásban. Biztos ismeritek a teljesen életszerűteln indiai film-mémeket, na ezt is valami olyasminek képzeljétek el. Ha képes vagy elengedni a hollywoodi "realizmust", mint ahogy A kihalás korában is szükség van erre, akkor mérsékelten szórakoztató a film, de valószínűleg sok minden elvész a nyugati néző számára, mert Indiában ez egy rendkívül sikeres, legendás filmnek számít.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Kamal Kapoor (Egy tiszta szív)
• Shabana Azmi (Lakshmi) 1997-től képviselő is volt, ahogy, Vinod Khannának (Amar) is sikerült 2014-ben bejutni a parlamentbe.
  
• Neetu Signh (Salma) és Rishi Kapoor (Akbar) a való életben is egy párt alkottak.