Rendezte: Alejandro Gonzalez Inarritu
Műfaj: dráma, krimi
Főbb szereplők: Emilio Echevarria, Gael Garcia, Goya Toledo, Alvaro Guerrero, Vanessa Bauche, Jorge Salinas
Megjelenés: 2000, Mexikó
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 8,1
Ajánlott írás: https://www.asharperfocus.com/amores.html
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/korcs-szerelmek--amores-perros/movie-42160
Cselekmény: Ramiro erőszakos alak, nappal eladó, este drogüzér és rabló. Anyjával és öccsével, Octavioval (Gael Garcia Bernal) lakik felesége, Susana, akit rendszeresen bántalmaz. Octavio már régóta szerelmes Susanába, ezért amikor váratlanul kiderül, hogy kutyája őstehetség a kutyaviadalokban és egyre több pénzt nyer vele, szerelmett vall bátyja feleségének és arra kéri, szökjön meg vele. Csakhogy végül Susana és Ramiro lépnek meg Octavio pénzével, aki ráadásul súlyos autóbalesetet is szenved...
Téma: Eredetileg egy szocio-körkép sorozat akart lenni, végül film lett belőle, de így központi motívum helyett inkább csak egy ember-kutya párhuzamot állítva elcseszett, de reményteli kapcsolatokat mutatott be.
Tartalom: A mexikói újhullám első fontos filmjét sokan hasonlítják töredezett szerkezete miatt a Ponyvaregényhez, amit teljesen megértek, valóban ugrál a nézőpontok és ídősíkok között, de azért nem annyira izgalmasan. Három történetet kapunk, ebből a középső a legrövidebb, a másik kettő egy-egy órás. Az első történet egy alsó osztálybéli, diszfunkcionális családban játszódik, ahol az erőszak megszokott családon belül is és Octavio saját testvére feleségével lépne le. Ennek megfelelően a kutyaviadal itt az erőszakos, kegyeten világot jeleníti meg. A második történetben egy tehetős családapa elhagyja családját egy modellért, aki épp Octavioval karambolozva veszíti el szépségét. E második rész a legegyszerűbb, legironikusabb, ahogy modellünk leépül, ezért jogosan szokták összevetni a Tristanával. Ugyanakkor ezt láttam a legoptimistábnak is, hiszen a szeretők látszólag együtt maradtak. A modell kutyája itt elszökik gazdájától, míg az túl nem lép a külsőségeken. A harmadik részben egy hajléktalan bérgyilkos megpróbál viszatérni családjához, miután a lánya hosszú ideig halottnak hitte. Octavio harci kutyája kerül hozzá, ő döbbenti rá, hogy a bérgyilkosság akadályozza többek közt a visszailleszkedésből. Hasonló jelkép a tükör/üveg, ami Octavionál törött, a hajléktalannál egy rossz szemet jelent, a modellnél pdig nincs, csak saját képeivel szembesülhet.
Forma: A három történet képi világa viszonylag eltérő, az első mocskos és sok közelivel dolgozik, a második sokkal melegebb, de kissé steril és egy lépéssel hátrébb megy, míg a harmadik szürkésen üres és gyakoribbak a távoli felvételek. Az egész filmre igaz volt azonbana rögzítetlen, kézikamerás felvétel, ami realistább érzetet ad és szerencsére nem rángatózik idegesítően. A zene és a színészek rendben voltak, de nem éreztem őket kiemelkedőnek (vagy rossznak).
Élmény: Ezt a filmet kb. fél évvel ezelőtt kezdtem el megnézni, de míg a legbrutálisabb kínzásoknál is jóformán már csak fel szoktam nevetni, az olyan nyomasztó dolgokkal nem tudok mt kezdeni, mint a realista igazságtalanság, és ez jellemző volt az első részre, úgyhogy nagyon lassan haladtam vele. Ezért mindenképpen emlékezetes lesz, de összességében nem fogott meg, illetve épp a középső, legrövidebb, egyszerűen ironikus rész tetszett a legjobban, nem azok, amire a rendező nagyobb hangsúlyt fektetett.
Érdekességek:
- Korábban láttuk: Emilio Echevarria és Gael Garcia Bernal (Anyádat is)
- Susana és Ramiro a valóságban is egy pár, igaz, csak jóval később jöttek össze.
