Tartalom

Spanyolország a huszadik század elején. Tristana (Catherine Deneuve) fiatal, árván maradt lány. Gyámja, az öregedő don Lope (Fernando Rey) elvhű nemes, hisz a becsületben, a gyengék védelmében, egyedüli gyengéi a nők. Szeretőjévé is teszi Tristanát, aki egyre jobban undorodni kezd a férfitól. Bár elviekben don Lope semmiben, még a szerelemben sem korlátozza a lányt, mégsem engedi sehova. Félelme jogos, hiszen egy titkos séta alkalmával Tristana megismerkedik a fiatal, jóképű festővel; hamar egymásba szeretnek és megszöknek. Tristana azonbansúlyosan megbetegszik, és visszavágyik don Lope otthonába.

Szimbolikus film, de nem ad sok támpontot azok értelmezéséhez, illetve talán csak azért esik nehezemre értelmezni, mert egy hülye segg vagyok életközeli, hihető sztoriként van tálalva a filozófia. Don Lope sok tekintetben szélsőségesen szabadságpárti, ellenzi a házasságot, megveti az egyházat, becsületéért öl, segíti a gyengéket akkor is, ha azokat jogosan "tipornák el". Ugyanakkor ha Tristanáról van szó, nem tud magán uralkodni, pontosabban mindent meghatározna neki szíve szerint. Tristana mellette talán a nép vagy annak inkább elitje, amely mindig választani akar két egyforma dolog között, az uralkodó vonzza és taszítja, belátja igazságát, de nem kér belőle, aztán amikor szüksége van rá, mégis visszamegy hozzá, hogy végül hidegvérrel hagyja kivérezni. És persze vannak semmirekellő egyházfik, valamint a legalacsonyabb réteg szimbólumai: a olyton dolgozó Saturna és a süketnéma Saturno.

Megvalósítás

Ahogy A burzsoázia diszkrét bájánál, itt sem tudok sokat hozzáfűzni a megvalósításhoz. Képileg és zeneileg nem érdekes annyira, bár van benne bár groteszk rész (pl. a féllábú zongorista vagy don Lope levágott feje mint harangnyelv). Valószínűleg minden jelenet átemelhető spanyol társadalmi kontextusba, de ez meg se fordult a fejemben a film alatt.

Amit már láthattunk a két évvel későbbi, fenn említett filmben, azok az álmok beiktatása voltak. Bár előbbinél olyan sok volt belőlük, hogy nem tudhattuk, mi a valós, itt inkább csak meglepő volt, amikor egy-egy részletről kiderült, hogy csak álom. Bunuel egy másik korábbi filmjével, a Viridianával állítják még sokan párhuzamba a Tristanát. Ez a film is sorra fog majd kerülni, és akkor meglátjuk...

Élmény

Látványra tehát számomra nem volt érdekes a film néhány szokatlan képet leszámítva, és noha nem untatott a története, jó lett volna több támpont a (mai kor?) nézőjének, hogy mit kellene belelátni.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Catherine Deneuve (Iszonyat), Fernando Rey (Francia kapcsolat, A burzsoázia diszkrét bája), Antonio Casas (A jó, a rossz és a csúf)