Cselekmény: Winfried idősödő tanár sajátos humorral. Egyik visszatérő poénja, hogy nemlétező, börtönviselt ikertestvérének adja ki magát, Toni Erdmannak. Egy romániai multinál dolgozó lányától eltávolodott, ezért kutyája halála után elutazik hozzá, hogy kicsit együtt legyenek. Nem a legjobbkor, Ines ugyanis benne van egy nagy projekt kellős közepében. Az ügyféllel nem alakulnak jól a dolgok, látványosan hanyagolja Ines-t, Winfried ezért inkább hazautazik, hogy ne zavarjon...

Téma: A végkicsengése az lesz, hogy az élet értelme a boldog, tovatűnő pillanatok emlékeiből áll össze, de nagyon hangsúlyosan megjelenik a multik lelketlen világa is benne mintegy ellenpontként.

Tartalom: Bár először a címszereplő sajátos humorával szembesülünk, ami igazából csak neki vicces, kb. fél óra elteltével egyre inkébb Ines-re terelődik a hangsúly. Ines a tipikus karrierista, multinál dolgozó ember, akit nem vesznek túl komolyan részben mert nő, részben mert lehet, hogy tényleg nem túl ügyes. Mindenesetre nagyon látványos, ahogy a semmitmondó multis sablonszövegeket, szabályokat követik. Bár Ines élete látszólag irigylésre méltó, nem élvezi az életét. Ebbe rondít bele apja érkezése, aki sokak szerint szándékosan próbálja lányát felrázni, de szerintem nincs benne ennyi tudatosság. Egyfajta Tati-karakterként halálra bosszantja az embereket, amíg azok nem tanulnak meg ellazulni. A történet ereje számomra Ines-ben testesül meg, aki kezdetben sablonosnak tűnik, de gyönyörűen látszódik, ahogy szemünk előtt összeomlik és elengedi a feleslegesen merev életét, különösen az éneklős jelenetben, illetve a szülinapi buliján. A humort elvileg értelemszerűen Winfried karaktere és az általa létrehozott, kellemetlen helyzetek adnák, de az efféle humor nekem sosem volt vicces.

Forma: Tulajdonképpen akár lehetne is nevetni Winfried poénjain, de a film szándékosan kihúzza alóla a talajt (nincs meg a vígjátékokra jellemző ütem, a színészek nem vígjátékosan reagálnak... stb.). A legjobban ez abban nyilvánul meg, hogy hagyják kifutni az amúgy akár viccesnek is vehető poénokat és ottragad a kamera, amikor a szereplők már kínos csendben vannak. Egyébként dokumnetarista-jellegűen kézikamerás, semmi csili-vili megoldás, beállítás, igyekszik minél valósághűbb lenni, ennek megfelelően zene sincs. A színészekre nem lehet panasz, jól hozzák a multis világot.

Élmény: Ahogy említettem, ez a fajta, kellemetlen helyzetekre épülő humor engem inkébb szorongással tölt el, semmint nevetéssel, szóval ebből a szempontból nem jött be, de a természetes realizmusa és legfőképpen, ahogy hitelesen jeleníti meg Ines jellemfejlődését, megéri dicséretet.

Érdekességek:

• Korábban láttuk
  • Lucy Russel (Batman: kezdődik)
  • Vlad Ivanov (4 hónap 3 hét 2 nap)
• Majdnem készült belőle amerikai remake, de szinte biztos vagyok benne, hogy pont a lényege veszett volna el benne azzal, hogy hollywoodiasra ütemezik a poénokat.
• A bolgár jelmez, a kuker egy busóhoz hasonló, szelleműző hagyomány újévkor és húsvétkor