Cselekmény: ...avagy "Jeruzsálem, egy újabb nap". A fiatal Ranát apja döntés elé állítja, mivel Kairóba költözik: vagy vele megy továbbtanulni vagy maradhat, amennyiben hozzámegy valamelyik jómódú kérőjéhez. Rana szerelme persze pont nem egy jómódú pasi, hanem Khalil, a színházi rendező. Rana fogja hát magát és elindul a félig-meddig háborús állapotokban lévő város másik oldalára, hogy "megkérje" Khalil kezét, majd együtt indulnak jegyzőt találni, hogy még a határidő előtt nyélbe üthessék az esküvőt...

Téma: Elvileg a szokásos palesztin helyzetet mutatná be, újszerűsége pedig abban rejlik, hogy mindezt egy romantikus történeten és nem politikai megnyilvánulásokon keresztül teszi. Ugyanakkor nem ezt éreztem rajta, számomra egyértelműen valamiféle bezártságot, korlátoltságot (fizikai értelemben) akart kifejezni a cselekmény, csak nem tudtam rájönni, mi az :D

Tartalom: Ha esetleg valaki nem tudná, Jeruzsálemben gyakoriak az összecsapások, terrortámadások, útzárak, térfigyelő kamerák, erős a katonai jelenlét. Ebben a környezetben indul neki a házasságra kényszerített Rana felkutatni szerelmét és rendre katonákba, útzárakba, temetési menetbe ütközik. (Egy ponton egyébként ez meglehetősen abszurd volt, ahogy egy út egyik oldalán atonák lőttek az út másik oldalán álló, köveket dobáló gyerekekre, miközben köztük szinte halálfélelem nélkül sétáltak át gyalogosok - ha esetleg van jeruzsálemi olvasóm, mondja már meg, hogy ez életszerű vagy valami jelentése volt?) Ennek legkifejezőbb jelenete az volt, amikor szembehaladtak vele a temetési menet arcai, majd a kocsiba zárkózva üvöltött a bezártságtól. Na de mit akart mondani ezzel a költő? Társadalmi, politikai bezártságot akart megjeleníteni? Sajnos nem segített a történet, ami bosszantó, főleg amikor Rana irracionálisan viselkedve hol örül Khalilnak, hol nem, és csak azt hajtogatja, hogy fél, de azt nem képes kinyögni, hogy mitől.

Forma: Tök jól indul a film, az intró zene Rana gyerekkori zongorajátéka, fiatalkori képeit láthatjuk, majd a képek váratlanul hátat fordítanak nekünk és ők kezdik nézni a jelenkori Ranát. Aztán sajnos egyszerű kézikamerás képi világba vált, szóval innentől kedzve már csak akkor érdekes, ha sikerül egy-egy jelképesebb jelenetet összehozni, mint amilyen a temetési menet, az autóba zártság, az ablakból nézett katonák, a hegyről leereszkedés... stb. Egyes helyzeteket sikerült komikusan tálalni, ezekből lehetett volna talán több, hogy érzelmileg nagyobb utat járjon be a film. A zene az elejét leszámítva nem volt érdekes, a színészi játéknál Ranát nagyon dicsérik, de nekem túl visszafogott volt, mégha  hiteles is.

Élmény: A végét pedig tök feleslegesen elcseszték egy a filmnél sokkal nyíltabb politikai verssel. Nem azért, mintha pro-izraeli vagy pro-palesztin lennék, egyszerűen csak 1) nem illett a film hangulatához 2) értem, hogy traumatikus, de ahogy unalmas a huszadik latin baloldali vagy európai holokauszt film, úgy ezek is unalmassá válnak, ha nincs bennük valami újszerű. A romantikus irányból való megközelítés nekem még nem számít annak.

Érdekességek:

• A forgatáskor "kapóra jött", hogy nagyban zajlott a 2000-2005 közötti második intifáda, melynek során mintegy 4-5 ezren hunytak el.