Cselekmény: 1990, Etiópia. Anberber hosszú idő után tér haza szülőfalujába. Egyik lába hiányzik, rémálmai vannak és nem emlékszik gyerekkorán kívül semmire. A faluban eközben a kamaszfiúk bújkálnak, nehogy kényszersorozzák őket. Jobb híján anyja elviszi Anberbert ördögűzésre, hátha az rendbeteszi, és valóban: a jeges szenteltvíz sokkjának hatására felelevenednek németországi tanulmányai, szerelme...

Téma: Gerima egyik előző filmje a császárság végén játszódott, ez most az azt követő 1975-1991 közötti kommunista diktatúrát mutatja be Anberber életén keresztül. Kicsi spoiler: az idealista várakozásokat hamar lehűti a diktatúra erőszakos természete, Anberernek pedig nem jut hely sem Németországban, sem az etióp elitben, de még szülőfalujában is meg kell küzdenie ellenfeleivel, hogy előremozdíthassa az országot.

Tartalom: A történet kb. első felében egy testileg-lelkileg megtört Anberber tér haza szülőfalujába hosszú idő után, rémálmok gyötrik, emlékei kezdetben nincsenek. Az élet a faluban nem rózsás, ugyanis rendszeresen katonák érkeznek összefogdosni a kamaszfiúkat, akik igyekeznek elbújni és ezzel képletesen kivonni magukat a terhelt múltból. Ez lesz a történet végső üzenete is, Anberber a fiatalokban reménykedik, akik talán egy új országot fognak építeni és nem fogja őket befolyásolni a múlt. A múltat a történet kb. második felétől fedezzük fel. Anberber Németországban tanult orvosnak az 1970-es években, honfitársaival értelmiségi vitákat folytatnak a szocializmus építéséről, majd tanulmányaik végeztél haza is utaznak megvalósítani ideáikat az 1980-as években. Csakhogy hamar szembesülniük kell a vörös terrorral, amely nemhogy az előző rendszer elitjét nem kíméli, de a legkisebb kritikát sem tűri. Szerencsére visszakerül Németországba, de ott meg a rasszisták nem látják szívesen. Az erősebb hagyományokkal élő faluja jelenti a harmadik utat, ott a túl konzervatív helyiek jelentik a veszélyt, ugyanakkor mégis itt talál megnyugvást és értelmet életének egy számkivetett lány mellett tanítóként. A cím harmatot jelent, ki tudja mire utal..

Forma: A három ídősik háromféleképpen jelenik meg, bár az eltérés nem túl nagy, de mindegyik a maga korára jellemző (a hetvenes éveké pl. egyfajta szemcsés jelleg). Két jobb rész van, ahol erőteljesen felhasználják a filmes eszközöket (elsősorban gyors vágásokat) hangulatfokozásra, mindkettő Anberber zaklatot lelkiállapotát hivatott tükrözni, és a továbbiakban is egy-egy behelyettesítő vágással utalnak Anberber emlékeire, gondolataira. Sokat azért nem kockáztatnak, a biztonság kedvéért ki is mondják általában, amit éreztetni akarnak, ami zavaró lehet, de végülis Gerima Amerikában szocializálódott, bizonyára egyértelművé akarja tenni közlendőjét. Ezen felül vannak jelképes képek, de összességében a hagyományosabb, történetközpontú megközelítés jellemzi.

Élmény: Az eddigi három Gerima-filmemből talán ez volt a legérthetőbb és legösszeszedettebb, ugyanakkor hiányzott belőle az igazi egyediség is, a történet pedig túlságosan politikai volt, hogy erőteljesen hasson a drámája. De annak örültem, hogy a Mirt Sost Shi Amittal és ezzel a filmmel tulajdonképpen megismerhettük Etiópia közelmúltját.

Érdekességek:

• A filmben elhangzott egy párbeszédben a 3000 év, ezzel pedig utólag végre megtudhattam, mire célzott Gerima elős filmjének címe: nem egy 3000 évvel korábbi birodalomra, hanem a 3000 évig fennálló etióp császárságra, ami 1975-ben szűnt meg a kommunista katonai hatalomátvétellel.
• A kezdeti években a vörösterror mintegy félmillió áldozatot hozott, ezt követte az 1980-as évek első felében az a hírhedt etióp éhezés, ami annyira beleivódott a popkultúrába is és mintegy újabb egymillió áldozattal járt. A terror mellett polgárháború is folyt végig, ami végül a gazdasági nehézségek miatt kiegyezésbe torkollott és átmeneti időszak után 1995-ben választásokat tartottak.