Cselekmény: ...avagy "3000 év learatása", vagy valami ilyesmi. Egy szegény parasztcsalád korán kel, hogy munkához lássanak: teheneket legeltetnek, ültetnek, aratnak. A földbirtokos, akinek többedmagukkal dolgoznak éhbérért, folyamatosan hajtja és semmirekellőnek nevezi őket. A föld korábbi, kisemmizett tulajdonosa mára a falu bolondjaként hirdet szocialista tanokat és szidja a földbirtokost...

Téma: Gondolom nem nehéz kitalálni, egy újabb aktivista-jellegű, aktuálpolitikai darabról van szó, amiből persze nem maradhat el a gyarmati múlt megemlítése sem, de figyelembe véve Etiópia történelmét, természetesen ennek kicsi a szerepe. A történet számon kéri a kizsákmányoló gazdagokat, de nem nyújt megnyugtató megoldást, és fontos szerepe van az életképeknek.

Tartalom: A cím talán a Punt fejedelmségre utal, ami Etiópia területén létezett kb. három évezrede. A sztori ugyanakkor viszonylag időtlen, csak az a biztos, hogy már az olaszok kiűzése után játszódik. A rendező elmondása szerint gyerekkora történetei elevenednek meg benne, tehát legkorábban az 1950-es években lehetünk, legkésőbb a jelenben, azaz az 1970-es években. Ez csak azért lényeges, mert épp ekkor zajlott egy polgárháború, amelyben alacsonyabb rangú katonatisztek szocialista államot kiáltottak ki a császársággal szemben. A történet központi szála nem túl hangsúlyos, inkább epizodikusnak tűnt elsőre. Adott a szegénységben élő földműves család; a földbirtokos, aki a verandáról folyamatosan szidja és ugráltatja munkásait; végül a falu bolondja, aki a szocialista ideológiát hirdeti: szerinte a kiút az oktatásban van. Spoiler: Számomra kicsit komikusnak tűnt az ő és a földbirtokos cívódása, ezért fura volt, amikor végül agyonverte, majd felakasztotta magát. A szocialista felhangot erősítik az álmok, mint a földbirtokosé, akit álmában agyonvernek munkásai vagy a gyereké, aki szüleit az eke elé befogva látja. Ezek mellett rengeteg a lazán kapcsolódó életkép, a mezőgazdasági munka, a gyerekek játékai, az idősebbek történetei az olaszok elleni háborúról.

Forma: Megvalósítása amatőr abban az értelemben, hogy kis költségvetésű, egyszerű kamerával rögzítették rövid idő alatt amatőr szereplőkkel. Aktivista jellegéből adódóan inkább dokumentarista, egyszerű beállításokkal dolgozó film, de van szerencsére némi esztétikai igénye is, mint pl. az álomjelenetek különlegesebb kamerabeállításai a hozzájuk tartozó diszharmonikus zenei hanghatásokkal, az állóképek használata a hangsúlyozáshoz vagy az elidőzés arcokon, monton munkafolyamatokon. Emellett persze mindig van némi etnós egzotikuma is a nyugati ember számára a távoli tájak filmjeinek, mint amilyen a pásztor számítógépesen pittyegő fütyülése vagy egy-egy népdal.

Élmény: Valahol félúton van Ghatak esztétikusabb filmjei és a direktebb, aktivista alkotások között. Megint az a fajta film, ahol vagy a rendező nem tudta eldönteni, pontosan mit akart, és ettől elég vegyes lesz a nézőnek. Komikus, vérkomoly, propaganda, életszerűen sokrétű, egyszerű és látványos. Ez nem tesz jót egy filmnek.