Cselekmény: Wadjda egy lassan kamaszkorba lépő kislány, aki ennek megfelelően önfejű, lázadó természetű, simán kihívja versenyezni a fiúkat és profi üzletemberként tárgyal felnőttekkel is akár. Ugyanakkor emiatt rendre bajba is kerül az iskolában, ahol nem nézik jó szemmel különcködését és hogy a szabályokat lazán kezeli. Otthon sem minden fenékig tejfel, apja alig van otthon és új feleség után kutat, mert Wadjda anyjának eddig nem sikerült fiúgyermeket összehoznia. Szóval Wadjda szeretné megmutatni fiú barátjának, hogy képes legyőzni őt biciklizésben, de a kerékpár nem olcsó dolog. Szerencsére iskolai verseny indul, ahol a fődíjból épp kijönne a kinézett bicikli...

Téma: Ha valahonnan egy feminista történetet várunk, utoljára gondolnánk Szaúd-Arábiára, pedig ez történt: a film Wadjda és anyja életén keresztül bemutatja a nők erősen korlátozott életét az országban, de szerencsére ezt nem sötéten teszi, hogy sajnálatot váltson ki belőlünk, hanem bájos természetességgel és pozitív lezárással.

Tartalom: Wadjdát a lehet legtipikusabban festik le nekünk a kezdő képsorokkal: tornacipőt hord és rockot hallgat, azaz lázadó. Ennek keretében egyenlő esélyeket követel magának barátjával, Abdullahval szemben, hogy megmutassa, ő is tud olyan ügyesen biciklizni, mint ő. Szülei azonban nem adnak pénzt, mert lányoknak nem illik biciklizni. Eközben a másik főbb cselekményszálon anyja pozíciója meginog, férje ugyanis második feleséget akar, hogy lehessen fiúgyereke is. Hosszú lenne felsorolni az összes jelkpes mozzanatát a történetnek, a lényeg, hogy a nők meglehetősen korlátozva vannak, ami még nem is feltétlenül probléma, az azonban már igen, hogy mennyire ki vannak szolgáltatva a férfiaknak (a sofőr, a munka... stb.). Wadjda anyja ezt csak tűrheti és csak szabályos keretek közt küzdhet ellene, Wadjda azonban már feszegeti ezeket a kereteket és ezt nem bánja Abdullah sem, tehát mindenképpen egy szebb jövő áll előttük. A legfontosabb jelkép a bicikli, ami nyilvánvalóan nagyobb szabadságot és esélyegyenlőséget jelent, ezért akad ki annyira Wadjda, amikor Abdullah kölcsönadja neki, de pótkerekekkel, illetve (spoiler) ezért jelentős annyira, hogy az anya a feleslegessé vált ruha helyett megveszi a lányának.

Forma: Ezt nem gondolták túl, pedig az arab környezetben simán játszhatott volna élénk színekkel és mással kameratrükkökkel sem igyekezett esztétikai hatást elérni, ellenben pl. a Gabblával. Persze nem is volt vele semmi baj, csak nem is volt benne semmi figyelemfelkeltő. Zene nem nagyon volt, a színészek korrektek, ami ugye fontos, hiszen egy kislánynak kellett elvinnie a hátán a filmet, és ezt szépen, cukin megoldotta.

Élmény: Nagyon jó, hogy nem egy szenvedős szociodrámát kaptunk a nők sanayarú helyzetéről, hanem ezeket mellékesen tálalta a film, életszerűen, bájosan, kicsi humorral, kicsi sírással. Ráadásul nekünk ez egy egzotikus dolog, szóval mindenképpen érdekes és élvezetes volt, ha nem is kiemelkedő élmény.

Érdekességek:

• Már csak annál is inkább érdekes egy ilyen film, mert Szaúd-Arábia az egyik legelzártabb ország, 2019 óta látogathatják csak turisták.
• Mintha a film ráérzett volna, pontosabban biztos volt összefüggés, alaphangulat, de 2018-tól engedélyezték, hogy immár nők is vezethessenek autót.
• Az még jobban bejött, hogy ez volt az első szaúdi film, hiszen szintén 2018-tól kezdve engedélyezték a mozikat is. Annak ellenére, hogy nő rendezte, a film elé nem görgettek akadályokat, sőt, az egyik fő szponzora az egyik szaúdi herceg volt.