Cselekmény: Francois felsőközéposztálybeli, vidéki férfi, látszólag mindene megvan. Egy esküvővel indítunk, ahol feltűnik neki barátai feltűnően jóképű, egyetemista fia, Christian, aki szeretne Francois-nak dolgozni, ha végez. A látszat ellenére Francois házassága eléggé kihűlt. Felesége nem is sejti, hogy férje egy nagyon titkos társaság tagja: időnként Francois-hoz hasonló férfiak gyűlnek össze egy külön erre a célra fenntartott házban... hogy dugjanak egymással. Igen, Francois makulátlan élete mögött ez a sötét titok rejlik, és az esküvő óta nem bírja kiverni Christiant a fejéből. Elhatározza, hogy elutazik meglátogatni...

Téma: A rendező saját elmondása szerint mindössze a szépségben (Christian) rejlő veszélyeket akarta ábrázolni, de a dél-afrikai leírások sokkal általánosabbnak látják Francois karakterét, egy tipikus képviselőjét az apartheidnak.

Tartalom: A történet középpontjában teljes mértékben Francois áll, az ő szemszögéből látunk mindent. ha nem mondaná maga, anélkül is látnánk, hogy a tipikus konzervatív, középosztálybeli, sikeres, középkorú, macsó gyönyörű családdal, de öregedő, pocakosodó férfi, kihűlt házasságal. A tökéletes felszín alatt váratlanul kiderül, hogy Francois meleg orgiákban vesz részt, azaz egész élete (és társaié) hazugság, csak a látszatról szól. Ez főleg akkor válik hangsúlyossá, amikor Francois arról mesél Christiannak, hogy pilóta akart lenni, hogy elrepülhessen mindentől. Nyomon övethetjük érzéseit Christiannal kapcsolatban, átérezhetővé válik minden tette, amiket most nem spoilerezek el. Innen kevésbé feltűnő, de számos eszközzel szegezik Francois-t a saját világához, a dél-afrikai leírások szerint pl. egyértelműen rasszista, homofób; ami nekünk is feltűnhet, hogy ő afrikaanst használ, Chrsitian már angolt. Nem vagyok egyébként meggyőződve róla, hogy Francois valóban meleg, a hozzá hasonló féfiakkal való szeretkezése lehet akár jelképes jelentésű a karakter számára is, nemcsak a nézőknek. A történet végére Francois fizikai és társadalmi elnyomó ereje letaglózóvá, rémisztővé válik, és ez talán hatásosabban érzékelteti az apartheidot, mint más.

Forma: Egy írás kritizálta a szélesvásznat arra hivatkozva, hogy személytelenebbé teszi a filmet, de nekem az volt a benyomásom, hogy a gyakori nagytotálok sokkal inkább az elkülönülést, magányt jelzik. Felfedezni véltem egy rakás filmtörténelmi utalást/főhajtást Hitchcocktól (a nyitójelenet) Ozuig (a fakanáltartó). Szerencsére nem szövegelik túl a filmet, nagyon sok a csend és hagyják, hogy a néző maga jöjjön rá egy-egy képből, mi is folyik vagy mi történt, mire gondol, mit érez Francois. A nappali képek is vésztjóslóan borongósak, Francois otthona pedig különösen sötét a sok árnyéktól, gyenge fénytől. A színészi játék is visszafogott, ami jó, csak a színészek nem olyan kaliberek, hogy ez ütős legyen, bár kétségtelenül Francois és Christian fizikuma is tökéletes a szerepre.

Élmény: Meglepően korrekt műfaji film, az Omarra emlékeztet ebben. Nem egy mély darab, de legalább nem is a szokásos társadalmi pornó, hanem egy izgalmas, könnyen fogyasztható, hollywoodi-stílusú thriller, amely érzékletesen mutat be egy ügyet.

Érdekességek:

• Azt hiszem az apartheidről és Dél-Afrika történelméről eddig még nem esett szó. Dél-Afrika az emberiség egyik bölcsője, a 15. századtól kezdve érkeztek főleg holland telepesek, akik a 19. század közepén szakadtak el az akkori gyarmattartó Nagy Britanniától. A rasszok közötti szegregációt 1948-ban vezették be hivatalosan, noha természetesen korábban is létezett. Ezt azonban folyamatosan erőszakos tüntetések övezték, így már az 1970-es években elkezdődött a megszüntetésének folyamata, mai 1992-ben ért révbe.