Cselekmény: A férj kilenc év házasság után fogja magát és egyszerűen elmegy, minthogy tovább el kelljen viselnie a családot. Igaz ami igaz, a feleség (Pogány Judit) valóban folyton zsörtölődik, de megvan rá az oka: egész nap a gyerekekkel és a háztartással kell foglalkoznia, sosem tud kimozdulni otthonról, míg a férj eljárhat dolgozni és otthon is csak pihen...

Téma: A cím nélkül egy átlagos házasság kilátástalanságát láthatjuk, ami több kritika szerint az élethelyzetből adódik, pedig szerintem elsősorban a férj sáros. És ha már élethelyzet, a címet figyelembe véve rögtön általánossá válik a kép és hőseink egy tipikus házaspárrá válnak, akiknek kapcsolata egy tágabb környezet miatt romlik meg.

Tartalom: Pedig nem történik semmi különös a történetben, a férj dolgozik, otthon pihen, a nő vezeti a háztartást. Ez hangozhatna akár ideális kapcsolatnak is, de a történet egy olyan pontján kapcsolódunk be, amikor a feleségnek már elfogyott a türelme ki tudja mennyi idő után (a kilencedik évfordulójukkal indulunk). A történet keretes, azzal indukunk, hogy a férj csomagol és lelép, majd visszaugrunk az évfordulóhoz, ahol a feleség először borul ki talán igazán, hogy nincs semmi ideje magára. Az előre legyártott sablonélet legsokatmondóbb jelenete a céges buli, ahol senki sem érzi jól magát, de az előadó mindent megtesz, hogy ne így legyen, azaz végzi a dolgát. Aztán amikor a férj egy ésszerű tervvel áll elő, a feleségnek már nem marad ereje támogatni ebben és már csak a gyerek tartja őket egyben.

Forma: Még nem olyan tarros, mint amilyen a jövőben lesz, de már itt hosszú jelenetekkel és fekete-fehérben dolgozik. A film producere Dárday, ez látszik is a dokumentarista, kézikamerás, szereplőket közelről követő felvételeken. Ebben a típusú képi világban sosem láttam még meg a szépet, de kétségtelenül hatásos abban, hogy karakterközpontúvá tegyen egy filmet. A párbeszédek többnyire semmitmondóak, hiszen nem bennük rejlik a lényeg, ugyanakkor egy fontos hangi motívum az idegesítő gyereksírás. A színészek rendben vannak, Pogánynak van egy-két erősebb jelenete, de Koltait nehéz nem komikusként látni.

Élmény: Megint büszkélkedhetek filmes tapasztalatommal, ugyanis bennem is Cassavetes neve merült fel, és a film után elolvasva a kritikákat örömmel tapasztaltam, hogy másokban is. Csak sajnos Cassavetes sosem tartozott a kedvenceim közé, ahogy általában Tarr sem szokott elgyönyörködtetni. Annyit illik megjegyezni, hogy én a rövidebb változatott láttam, a fél órával hosszabbat nem találtam meg, az lehet, hogy hatásosabb lett volna.

Érdekességek:

• Korábban láttuk: Pogány Judit (Egymásra nézve)
• Pogány Judit és Koltai Róbert ekkor házasok voltak.
• Tarr diplomafilmje a találó nevű 1981-es "Diplomafilm" volt, az volt ennek az előtanulmánya.