Cselekmény: Zsuzsa, Ági és Mari három nővér, most kezdenék felnőtt életüket, de egy kis lakásban élnek szüleikkel, így aztán mindegyikük arra vágyik, hogy legyen egy jó férjük saját lakással, legyen elég pénzük magukra. Zsuzsa adminisztrátorként dolgozik, ambíciója nincs, de a munka kényelmes, csak lassan beleőrül, hogy nincs magánélete 26 évesen. Ági egyetemista, verseket szaval, filozofál, a tehetősebb Ferivel kezd épp összejönni...

Téma: 1969-ben "Szociológiai filmcsoportot" címmel kiáltvány jelent meg azzal a céllal, hogy minél valóságosabb képet tálaljanak a filmesek a korabeli társadalomról. Ennek egyik fő műve a Filmregény, amely a "Három nővér" alcímnek megfelelően a Magyar család három lányának életét követi nyomon felnőtt életük elős éveiben. Nem feltétlenül akar kilyukadni valahova a történet, de mégis azt látjuk, hogy a három lány álmai szertefoszlanak és beletörnek a valóságba.

Tartalom: Egy tévéinterjúval indítunk, ahol a Magyar család (beszédes név) fője elmeséli, mennyire nehéz gyerekkoruk volt, majd a huszas éveik elején járó lányaik mesélik el, hogyan képzelik ideális életüket - ezek nem nagyravágyóak, mindössze egy kényelmes egzisztenciát szeretnének. Persze egyikük élete sem úgy alakul egyelőre, csalódniuk kell mind szakmai, mind magánéletükben, de erről nem beszélek részletesebben. Ezek az álmok nem kizárólag a körülményeken buknak el, ők maguk is benne vannak, ugyanakkor annyi rendszerkritika mégis megjelenik benne, hogy a legidősebb Zsuzsát ambícióit saját családja, Ágiéit egy elit család, Mariéit pedig barátai, kollégái törik le. Megjelenik benne egyfajta munkás-értelmiségi, gazdag-szegény és generációs különbség is, ez utóbbi talán a leghangsúlyosabban, hiszen bár a lányok szülei nemzedékének sokkal nehezebb dolga volt, az irány viszont egyértelműbb, míg a lányoknak a lehetőség elvi szinten jobban megadatik, a gyakorlatban azonban nem. Szerkezetileg érdekesebb megoldás, hogy sok fontos rész kimarad, egyik pillanatról a másikra, utólag szerzünk tudomást róluk, így a hangsúly tényleg a szürke, eseménytelen hétköznapokra kerül. Ebből sejthetjük, hogy az alcím nem véletlenül Három nővér, nyilván utalás a híres drámára.

Forma: A film dokumentarista, de nem dokumentumfilm. Valós anyagokat gyűjtöttek össze, ezeket nem dramatizálták, de egybeolvasztották őket. Hogy mégsem játékfilmes a hnagulata, az elsősorban a szokásos dokumentarista sítlust leszámítva annak köszönhető, hogy az egybegyúrt karaktereket nem színészekkel játszatták el, hanem az alapanyagnak megfelelő, de más emberekkel (pl. Feri apja valóban karmester, felesége a valódi felesége). És végre, öt év után kimondhatom, hogy most először tökéletes színjátszást láttam ennek ellenére. Eddig akármilyen meggyőzően is alakítottak színészek, mindig volt bennük hamisság, míg mondjuk Bresson bábu-színészeiből meg pont az élet hiányzott. Itt most tökéletesen természetes volt minden párbeszéd, gyakran egymás szavába vágóan, gyakran nem jól hallhatóan a háttérzaj miatt. Taps. A dokumentarista stílus ellenére azért nem mellőzték teljesen az esztétikusabb megoldásokat sem, ha nem is éltek vele túl gyakran. Messze kiemelkedőek voltak ezek közül számomra Ági és Feri jelenetei, részben mert Feri mindig felrakott valami klasszikus zenét (pl. Air a D-dúr szvitből), miközben Ági verseket szavalt és filozofált, részben mert a kamera képes volt a gazdagon berendezett értelmiségi, úrias család tárgyain elidőzve többletjelentéssel felruházni az eseményeket (pl. a halak viaskodása vs szex).

Élmény: Lehet, hogy nem hangzik érdekesnek, de egyáltalán nem volt unalmas, kicsit az Out 1 és Jeanne Dielman keveréke. 4,5 órás hossza ellenére szívesen néztem a természetes alakítások és a néhány kiemelkedő jelenet miatt. Kellemes meglepetés.